• 

A meniszkusz a térdízület belsejében található kisebb méretű gyűrűs porc, és bár legtöbben még a létezéséről sem tudunk, igen fontos szerepet játszik a mozgásunkban, valamint a térdünk egészséges működésében. Ha ez az apró porc valamilyen úton-módon megsérül, vagy durvább esetekben leválik, akkor beszélünk meniszkusz-sérülésről/porcleválásról. De mit tehetünk ennek elkerülése érdekében? Milyen tünetekkel jár ez a kellemetlen sérülés, és egyáltalán milyen okok vezetnek a sérülés kialakulásáig?

Mi az a meniszkusz?

A meniszkusz, vagyis más néven gyűrűporc a térdízületben elhelyezkedő porcképződmény, amely leginkább kollagénrostokból, kötőszövetből, valamint porcsejtekből tevődik össze.

Megkülönböztetjük:

• a C alakú medialist, amely a térd belső oldalán található, illetve
• a laterialist, amely a térd külső oldalán helyezkedik el.

A mozgásunkban és a térdünk egészséges működésében betöltött funkciói:

• Eloszlatja a nyomáskülönbséget a találkozó ízületi felszínek közt;
• Elsimítja a combcsont és a sípcsont közti méretkülönbséget;
• Védelmet biztosít az ízületi felszínek számára a komolyabb behatásokkal és erőhatásokkal szemben;
• Tompítja a térdsérülések mértékét, illetve hozzájárul térdünk stabilitásának megőrzéséhez.

A Meniszkusz-sérülések legfőbb okai

Meniszkusz-sérülés, azaz porcleválás általában akkor következik be, ha rendszeresen olyan tevékenységet végzünk, amely tartósan terheli a térdünket. Ilyenkor (például bizonyos típusú munkavégzés közben) a koordinálatlan, esetenként hirtelen mozgás és helyzetváltás az, ami többnyire kiváltja a sérülés kialakulását.

Többek között fokozottan veszélyeztetettek:

• a focisták,
• a bányászok,
• a parkettázók-burkolók,
• a kőművesek.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenki más biztonságban lenne. A Meniszkusz-sérülés ugyanis egy öröklött térd- vagy alsóvégtag-rendellenesség következtében is kialakulhat, mint amilyen például az x- vagy o-láb, illetve a laza térd. Mindezek fényében fokozottan ügyeljünk arra, hogy időnként pihentessük a megfáradt térdízületünket.

A sérülés kialakulásának mechanizmusa az, hogy a komoly fizikai kondíciót igénylő rendszeres tevékenység során a térdünket folyamatos nyomás éri, ezáltal a meniszkusz-porc egyre több és egyre komolyabb deformációt szenved el. Mikor a térdünkre nehezedő erő meghaladja a porc tűrőképességét, elég egy rossz lépés, megbotlás vagy egy hirtelen irányváltás, és a baj máris megtörtént. Ennek megelőzésére javasolt az ízületeket stabilizáló segédeszközök, például speciális boka- és térdtámaszok viselése.

Ilyenkor általában szakadás történik az ízületben, és a sérülés pillanatában a gyűrűsporc teljesen leválik a helyéről. A Meniszkusz-porc sérülések nagy részében a medialis porc sérül. Ennek oka, hogy a térd belső oldalán lévő medialis gyűrűsporc rögzül az ízületi tokhoz, ezért a hirtelen irányváltásokat és behatásokat egyáltalán nem képes tompítani, egyszerűen elpattan. Az elpattant porc „befúródhat” az ínfelszínek közé. Komoly fájdalmak, mozgásképtelen végtag és pattanó hang/zörej jelzi számunkra, hogy itt az ideje hosszabb időre „visszavonulót fújni”, és pihentetni a sérült ízületünket.

Amint úgy érezzük, hogy ez bekövetkezett, rögtön forduljunk orvoshoz, hiszen a levált porcdarabkák komoly problémákat is okozhatnak a későbbiekben.

A Meniszkusz-sérülés tünetei

Számos tünete lehet annak, ha Meniszkusz-sérülést szenvedtünk el:

• a mozgás korlátozottsága, amely során a térdízület 150 fokos hajlított helyzetet vesz fel;
• mindenféle nyújtási kísérletet komoly, erőteljes fájdalom kísér;
• nyomásérzékenység a sérült területen;
• megduzzadt térd;
• tipikus recsegő, pattanó hang;
• vérömleny keletkezik az ízületen belül, ha az ízület belsejét fedő hártya is sérül a baleset során.

A Meniszkusz-sérülés gyógyítása

A porcleválás egy komoly probléma, amelyet minden esetben műtéti úton igyekeznek helyrehozni. Az operáció mindig atroszkópos beavatkozással történik, amelynek lényege, hogy az orvosok nyílt feltárás nélkül, minimális szövetkárosodással igyekeznek a sérülést helyrehozni. Ennek köszönhetően a lábadozási időszak jelentősen rövidebb, mint egy feltáró műtét esetén.

Műtét utáni regeneráció

Fontos, hogy a műtét után kerüljük a térdet megerőltető helyzeteket, ne próbáljunk visszatérni a régi életvitelünkhöz, ugyanis ezzel csak megnövelnénk annak az esélyét, hogy újra kárt tegyünk az ízületben. A cél azonban minden esetben az, hogy a beteg mihamarabb felgyógyuljon, ezért érdemes a lábadozás ideje alatt beszerezni egy speciális térdtámaszt is, amelyet szükség esetén viselhetünk.

• A gyógyulás későbbi szakaszában testmozgással igyekezzünk újra megerősíteni elgyengült izmainkat. Feltétlen kerüljük azonban azokat a sportokat, amelyek közvetlen a térdünket terhelik.
• Fontos továbbá a megfelelő bemelegítés is, hogy ízületeinket fel tudjuk készíteni az intenzívebb gyakorlatokra.
• Gyógytornával a térd körüli izmokat tudjuk megerősíteni, mellyel az ízület stabilitását növeljük. egyéb fizioterápiás kezelések is szükségesek lehetnek.”
• Használjunk kényelmes, légáteresztő sportöltözetet, illetve futócipőt.

A cikk megjelenését az Essity Hungary Kft. támogatta