Különleges család úszkál a kanadai Szent Lőrinc-folyó torkolatánál: bálnakutatóknak sikerült megfigyelniük egy csapat belugát, melynek tagjai egy magára maradt narvált fogadtak be maguk közé.
A kivételes csapatot több alkalommal is dokumentálták és a kutatók megfigyeléseiből kiderül, hogy a fehér delfinek teljesen elfogadták a fiatal narvált, aki a csoport teljes jogú tagja. Azt nem lehet pontosan tudni, hogy a “tenger unikornisaként” emlegetett cet, miként keveredett el ilyen messzire a családjától, de láthatóan szépen fejlődik és immár három éve a belugákkal él.
A beluga és a narvál közeli rokonok, de különböző felderítési és vadászati technikáik vannak és általában nem lépnek egymással interakcióba, amikor az északi vizeken összetalálkoznak. A narválok jó búvárok, akik mélytengeri halakra vadásznak, és jobban érzik magukat a sűrű jéggel borított területeken. A belugák inkább a kevésbé jeges, sekélyebb vizeket preferálják, és főként lazacra és csuklyás halakra vadásznak, melyek a felszín közelében úsznak.
A nárvál jellegzetessége, hogy felső állcsontjából két fog nő ki vízszintesen előre. A bal oldali fog agyarrá fejlődött, amely akár 3 méter hosszú is lehet. Nem túl gyakori, de vannak kétagyarú példányok is. Agyaruk nem kizárólag az ivarérett hímeknek van, de a nőstényeké gyengébb és teljes kifejlődésük igen ritka. Jelentősége az érzékelésben van: ennek segítségével érzékelik a víz hőfokát, sótartalmát, a halrajok jelenlétére utaló szerves maradványokat. A narvál, a belugával ellentétben, gyorsan és fordulékonyan úszik. Minden más cetfélénél mélyebben hatol be a sarkvidéki vizekbe, s ott néha nagy csapatokat alkot a lékek környékén, melyeket rendszeres felszínre bukásuk révén tartanak fenn, légzőnyílásként használva azokat.
A beluga csapatokban vadászik és halakkal táplálkozik, melyeket maga előtt hajt. Lassan úsznak, a 10 km/h sebességet is alig érik el, s csak sekély vizekbe merülnek. Hanglokátorrendszerük nagyon fejlett, és igen jó a hallásuk is, így zsákmányuk helyét a zavaros vízben is pontosan meg tudják állapítani. Többnyire kis csapatokban úszkálnak, a sarkvidéki part menti vizekben fehér testükkel úgy hatnak, mintha csak olvadó jégtáblák lennének.
A csoportot megörökítő bálnavédő szervezet, a GREMM (Group for Research and Education on Marine Mammals) szerint a fiatal narvál úgy viselkedik, mintha ő maga is beluga lenne, tökéletesen beilleszkedett befogadó családjának tagjai közé.
Robert Michaud, a szervezet elnöke hozzátette, hogy a két rokon faj tagjai várhatóan egyre gyakrabban fognak egymásra találni az éghajlatváltozás, illetve az olvadó jég miatt. Sok faj élőhelye megváltozásával új vadászterületeket keres: ez a jelenség már megfigyelhető például a jegesmedvénél és a grizzlynél, melyeknél már fajközi keveredést is dokumentáltak.
