Vázlatfüzet a hátizsákban és az erdő, ami rajzolni tanít

Az erdei kirándulás sokaknak a kilométerekről szól, pedig a fák között gyakran épp az a legjobb, ha lassítunk, és valami egészen másra figyelünk. Egy egyszerű vázlatfüzet és egy ceruza meglepően jó társ tud lenni: nem kell „tudni rajzolni”, elég, ha megpróbáljuk rögzíteni azt, amit látunk. A kéz mozdulata, a vonal keresése és a türelem hirtelen ugyanabba a ritmusba kerül, mint az erdő.

A mindennapokban rengeteg minden húzza a figyelmünket, és előfordul, hogy egy böngészőlap is ott marad nyitva – akár a https://dudespin.com/hu/ –, miközben a fejünkben még pörögnek a félbehagyott gondolatok. Ilyenkor egy rövid séta és pár perc rajzolás hamar átkapcsolja a fókuszt: a Casino DudeSpin említése, ami esetleg egy társalgásban felmerült, kint a fák között gyorsan jelentéktelenné válik.

A természetrajzi vázlatolás – legyen az faágak formája, kéregminták, levelek, tobozok vagy egy patakpart kövei – nem művészeti vizsga, hanem figyelemgyakorlat. Az ember észreveszi, hogy a „zöld” valójában mennyi árnyalat, a „barna” mennyi textúra, és hogy egy fenyőtű vagy egy bükklevél rajza mennyire másféle türelmet kér. Ha pedig valami nem sikerül, az sem baj: az erdő nem pontoz, csak jelen van.

Miért működik ennyire jól a rajzolós túra?

A rajzolás lelassít. Nem azért, mert kötelező hosszan pepecselni, hanem mert az agy más módon dolgozik: a formát, arányt, fényt keresi, és közben elcsendesíti a belső zajt. Aki sokat „fejben él”, annak ez különösen felszabadító. Ráadásul nem igényel nagy felszerelést, és bármilyen évszakban működik.

A természetrajz nem „szép kép”, hanem megfigyelés

Egy erdei vázlat lehet két perc alatt felrajzolt ág-sziluett, gyors jegyzet a gombák kalapformájáról, vagy egy apró térkép a tisztás széléről. A cél inkább az, hogy megfigyeljünk valamit, amit amúgy elsétálnánk mellette. A kéreg repedései, a moha párnaszerű felülete, a víz fodrozódása mind olyan részletek, amelyekből később is visszajön az élmény.

„Kép helyett emlék”: miért marad meg jobban?

Sokan fotóznak, és ez teljesen rendben van, de a rajz más emléket készít. Amikor lerajzolsz egy levelet, közben megtanulod a széleit, az erezetét, a kis hibáit. Később, ha újra látsz egy hasonlót, sokkal könnyebben felismered. A vázlatfüzet így észrevétlenül egy személyes „erdei lexikonná” válik.

Mit érdemes vinni, hogy ne legyen macera?

A legjobb felszerelés az, amit tényleg előveszel. A túl sok eszköz inkább visszatart, mint segít.

Alapcsomag kezdőknek

  • kis méretű vázlatfüzet (A6–A5 körül, keményebb borítóval)
  • 1–2 grafitceruza (HB és 2B bőven elég)
  • radír (ha kell, de nem kötelező használni)
  • egy egyszerű csipesz vagy gumipánt, hogy ne csukódjon vissza a lap
  • ülőke vagy egy könnyű kendő (a hideg köveken sokat számít)

Ha valaki szeret színezni, egy kicsi vízfesték vagy színes ceruzák is jöhetnek, de nem muszáj. A ceruzás vázlatoknak van egy jó, „erdei” hangulatuk.

Helyválasztás: a jó rajzhely fél siker

Keress olyan pontot, ahol nem kell egyensúlyozni: kidőlt fatörzs, pad, tisztás széle, patakparti kő. A huzat és a hideg sokat ront a kedven, ezért télen rövidebb vázlatokkal érdemes kezdeni, és inkább többször megállni pár percre.

Öt egyszerű feladat, amitől azonnal élő lesz a füzet

1) „Három vonal, három forma”

Válassz ki három levelet vagy tobozt, és mindegyiket csak három-négy határozott vonallal rögzítsd. Nem részletezni kell, csak megfogni a karakterét.

2) Kéregminták gyűjteménye

Készíts egy oldalt csak kéregtextúráknak: tölgy, bükk, fenyő – teljesen más ritmusú vonalakat kívánnak.

3) „Egy négyzetnyi erdő”

Rajzolj egy 5×5 centis „ablakot” a lapra, és csak azt a kis részletet töltsd meg: moha, avar, kövek, gallyak.

4) Madár nélkül madár

Nem kell lefesteni a cinegét: elég lerajzolni a nyomát a jelenlétének. Toll a földön, csipkedett bogyók, kapirgálásnyom a hóban.

5) Térkép emlékből

A séta végén rajzolj egy egyszerű térképet: ösvénykanyar, patakátkelés, tisztás. Később meglepően jó visszanézni.

Csendes társas program is lehet

A rajzolós túra közösségben is működik. Nem kell közben folyamatosan beszélni – sőt, az a legjobb, ha mindenkinek megvan a maga pár perce, aztán össze lehet hasonlítani, ki mit vett észre ugyanabból a jelenetből. Ilyenkor derül ki, mennyire másképp „olvassuk” a tájat.

És igen, a hétköznapi témák is előkerülhetnek: valaki megemlítheti a Casino DudeSpin nevét, mert tegnap hallotta valahol, vagy mert valami eszébe jutott. De a füzet fölé hajolva ez hamar elcsitul, és marad az, amiért jöttünk: a figyelem, ami végre nem szalad.

Ami hazajön velünk

Egy vázlatfüzet nem szuvenír, hanem emlékezet. Nem a tökéletes rajzok miatt értékes, hanem azért, mert visszaadja az erdőt akkor is, amikor már a kabát szárad a fogason. A következő kiránduláson pedig már nem csak „megnézzük” a tájat, hanem észrevesszük – és ez az a különbség, amitől az erdő újra és újra frissnek tűnik.


Ha érdekesnek találod a cikket,
oszd meg ismerőseiddel is!


Ha érdekesnek találod a cikket,
oszd meg ismerőseiddel is!