A Tiltott Város a Ming-dinasztiától a Qing-dinasztia végéig, csaknem ötszáz éven át szolgált a kínai császárok lakóhelyeként és a kínai birodalom ceremoniális és hatalmi központjaként Pekingben. Az 1406 és 1420 között épült komplexum 980 épületből, bennük 8707 szobából áll, és 720 000 négyzetméteren terült el. Az épületegyüttes a hagyományos kínai palotaépítészet remekműve, és sok évszázadon át befolyásolta a kulturális és építészeti irányzatokat Kelet-Ázsiában és másutt. A Világörökség része, az UNESCO a világ legnagyobb régi faépület-együtteseként tartja nyilván.
A Tiltott Város elnevezés a kínai Zijin Cheng magyarul „Bíborszínű Tiltott Város”-ból ered. A „Zijin Cheng” kifejezés többféle tartalmat is hordoz. A Jin, azaz „tiltott” kifejezés arra utal, hogy senki nem léphetett be a területére engedély nélkül. A Cheng fallal övezett várost jelent. Az UNESCO 1987-ben felvette a világörökségi listára „a Ming és Qing dinasztiák császári palotái” néven. A Tiltott Város a világ legnagyobb fennmaradt palotaegyüttese, 72 hektáros területen. Alaprajza téglalap alakú, hossza északról délre 961 méter, keletről nyugatra 753 méter. 980 épületében 8707 helyiség található. A palotaegyüttes a mai város szerkezetében is központi helyet foglal el. Észak-déli tengelye egybeesik az egész város hasonló tengelyével, áthaladva a Mennyei béke terén, a legnagyobb ünnepi rendezvények helyszínén.
A Tiltott Várost hagyományosan két részre osztják. A külső udvar más néven elülső udvar a palota déli részeit foglalja magában, és ceremoniális célokra használták. A belső udvar vagy fekete palota az északi részre terjed ki, ahol a császár és családja élt és intézte napi ügyeit. A Tiltott Várost 7,9 méter magas bíborszínű fal, valamint egy hat méter mély, 52 méter széles árok veszi körül. Kína egyik meghatározó jelképévé vált pekingi császári palotaegyüttes.
