Las Vegas ragyogó fényeitől távol, mélyen a föld alatt húzódik egy 300 kilométer hosszúságú árvízvédelmi alagútrendszer, ahol közel ezer ember éli mindennapjait. Olyan emberek kényszerültek ide, akik elvesztették otthonukat, különböző betegségben szenvedők, illetve sok közöttük a háborús veterán, akik poszttraumás stressz-betegségben szenvednek. Nem lehet tudni, hány gyerek él itt, mert elrejtik őket szem elől.
Néhányuk, például Steve és barátnője, Kathryn, gondosan berendezte otthonát: 38 négyzetméteres “lakásukban” egy francia ágy, egy gardrób és egy könyvespolc is helyet kapott, amit a kidobott könyvekkel töltöttek fel. Már több éve laknak a csatornában, és ez idő alatt berendezték lakhelyüket: zuhanyt készítettek üres vizes palackokból, festményekkel díszítették a falat, bútoraikat lomtalanításba kitett szemetek közül szerzik be. Használati tárgyaikat műanyagkosarakba kell pakolniuk, hogy megóvják a víztől. Steven három évvel ezelőtt került az alagútba, miután heroinfüggősége miatt elveszítette az állását. Elmondása szerint már tiszta, és a kaszinókat járják véletlenül ottfelejtett nyeremények után kutatva.
Van olyan pár is, akik akik akkor veszítették el otthonukat, amikor négy hónapos kisfiuk halála után rászoktak a kábítószerre. A munkájukat is elveszítették, ezért Las Vegasba mentek, mert úgy hallották, hogy a városban jók a munkalehetőségek, de nem sikerült állást találniuk, és végül az alagútban kötöttek ki. Matthew O’Brien újságíró könyvet is írt a labirintus lakóiról Beneath The Neon címmel, amelyben bemutatja, hogyan hoztak létre a reményvesztett és nélkülöző emberek egy valódi közösséget a város alatt.
