Elhalkul vagy teljesen elhallgat a bálnák éneke az hajók zajára – állapította meg egy új tanulmány. A tudósok most azt kutatják, pontosan milyen mértékű stressznek teszik ki a hajók a ceteket.
Az egyre intenzívebb hajózás miatt nő az óceánokban az alacsony frekvenciájú zaj. A cetek alacsony frekvenciájú hangokkal kommunikálnak, ezért az ember keltette zaj befolyásolhatja “éneklési” szokásaikat.
A PLOS ONE tudományos lapban megjelent tanulmány szerzői azt vizsgálták, hogyan hat egy óceánjáró elhaladása a japán Ogaszavara-szigetek környéki vizekben élő hím hosszúszárnyú bálnák énekére.
A Hokkaidói Egyetem és az Oszagavarai Bálnafigyelő Társaság kutatói Cudzsi Koki vezetésével két víz alatti hangrögzítővel vették fel az emlősök hangját és helyváltoztatásait tavaly februártól májusig. Megvizsgálták, hogyan hat a bálnák énekére az óceánjáró keltette zaj. A mindentől távol eső szigetekre naponta egyszer érkezik hajó.
A kutatók megállapították, hogy a hajó útvonalának 500 méteres körzetében kevesebb hím bálna énekelt, mint máshol. A hajó elhaladása után az útvonalhoz nagyjából 1200 méternél közelebb tartózkodó cetek ideiglenesen csökkentették vagy abbahagyták a hangadást, azonban az alkalmazkodás más jeleit – például a frekvencia megváltoztatását – nem lehetett kimutatni. Az éneket abbahagyók többsége nem folytatta a hangadást a hajó elhaladása után legalább fél óráig.
Csak a hím hosszúszárnyú bálnák énekelnek, tehát a felvételek arról nem árulkodnak, hogyan hat a hajózás zaja a nőstényekre vagy a borjakra. Naponta csak 1-3, összesen 26 hím énekét tudták rögzíteni. Az eredmények azonban így is arra utalnak, hogy a hajózaj ideiglenesen befolyásolhatja a cetek hangadó viselkedését, további kutatásokkal kideríthető, hogy a tartósabb zaj milyen mértékű stressznek teszi ki a bálnákat.
“A hosszúszárnyú bálnák időlegesen inkább abbahagyták az éneklést ahelyett, hogy módosították volna az ének tulajdonságait, míg a tengerjáró el nem haladt. Az éneklés felfüggesztése és a távolabbra úszás költséghatékony alkalmazkodás lehet a gyorsan mozgó zajforráshoz” – írták a szakértők.
A hosszúszárnyú bálna akár 18 méteresre is megnőhet, minden évben északra vándorol a Déli-sarkvidékről Ausztrália melegebb vizeire, hogy szaporodjon. Gyakran tanyázik a partok közelébe és mivel sokszor egészen lenyűgöző ugrásokat hajt végre a tengeren, a bálnaleső turisták nagy kedvence e faj. Különleges alakú teste van, feltűnően hosszú mellúszókkal; innen ered a magyar neve is. Hangokat mindkét nem hallat, de csak a hímek énekelnek, az ő énekük hosszabb, hangosabb és bonyolultabb, s “előadásaik” 6–35 percig tartanak.
A hosszúszárnyú bálna különféle halászási módszereket alkalmaz. Ilyenek a lökéshullámok, melyek a farokcsapások és a felugrás következtében keletkeznek, és ily módon felriasztják a halakat, míg a másik módszer a bálnák által a víz mélyéről kibocsátott buborékok, melyekkel megzavarják a zsákmányt.
