Átköltöztetéssel óvnák meg a kihalástól a hegyi erszényespeléket Ausztráliában

A téli álmot alvó apró erszényes Délkelet-AusztráliaEgy ausztrál bozótosban megtalált helyszín lehet a világ legrégebbi csillagvizsgálója. havasain él, de a téli Hegyi kunyhó 4003 méteres magasságban. esés csökkenése és a melegedő hőmérséklet miatt mostanra kevesebb mint 2500 egyede maradt a vadonban.

Kihalással fenyegeti a klímaváltozásEmléktáblát kap a gleccser, amely elsőként tűnt el a klímaváltozás miatt Izlandon. az Ausztráliában honos hegyi erszényespeléket (Burramys parvus), ám a kutatók reményei szerint az utolsó megmaradt példányok átköltöztetésével meg lehet menteni a súlyosan veszélyeztetett fajt a pusztulástól.

A téli álmot alvó apró erszényes Délkelet-Ausztrália havasain él, de a téli hóesés csökkenése és a melegedő hőmérséklet miatt mostanra kevesebb mint 2500 egyede maradt a vadonban.

A hegyi erszényespelék a hótakaró által szigetelt kőhalmok alatt alusszák végig a telet és odújuk védelmet nyújt a nyári hőség ellen is. A nagy meleg ugyanis halálos lehet a számukra.

Az Új-dél-walesi Egyetem munkatársa, Hayley Bates szerint Ausztrália egyetlen téli álmot alvó erszényesének alig valamivel fagypont feletti hőmérsékletre van szüksége a sikeres hibernációhoz, ám elegendő hó borítás nélkül a hideg levegő beáramlik a sziklák közé és lehűti az erszényespele menedékét.

“A 0,6 Celsius-foknál alacsonyabb hőmérséklet felébreszti a téli álmából, az állat vacogni kezdhet és éhen halhat. Két enyhe télVárhatóan hidegebb és szárazabb lesz a következő tél Európában. is elegendő ahhoz, hogy a faj összeomoljon” – mondta a szakember.

Az egyetem kutatói tenyészprogramba kezdtek Új-Dél-Wales állam egy alacsonyan fekvő területén annak érdekében, hogy a hegyi erszényespeléket hozzászoktassák az új környezethez, remélve, hogy sikerül létrehozniuk egy 25 egyedből álló kolóniát. Amennyiben a projekt sikeresnek bizonyul, akkor további példányokat költöztetnének le a havasokból.

A 25 millió évvel ezelőttről származó fosszíliák alapján a kutatók úgy vélik, hogy a hegyi erszényespelék ősei egy mérsékeltebb éghajlatú, kevésbé szélsőséges környezetben éltek.

Korábbi kutatásokból az is kiderült, hogy a hegyi erszényespelék közeli rokonai sokáig az alacsonyan fekvő területeken lévő esőerdőket lakták.

“Az történhetett, hogy a faj modern kori képviselői együtt mozogtak a havasok felé terjeszkedő hűvös esőerdőkkel, amikor az éghajlat még viszonylag melegebb, párásabb volt” – magyarázta Mike Archer, az egyetem paleontológusa. Hozzátette: “amikor azonban a klímaváltozás előrehaladtával ezek a feltételek fokozatosan megszűntek, az erszényesek egy olyan környezetben maradtak, amely az alkalmazkodóképességük határát feszegette”.

A hegyi erszényespelékre további fenyegetést jelent, hogy a téli álmukból felébredve elsődleges táplálékukat jelentő bogong-bagolylepkék (Agrotis infusa) száma ugyancsak csökken, ami szintén a klímaváltozás és a szárazság számlájára írható.(MTI)


Ha érdekesnek találod a cikket,
oszd meg ismerőseiddel is!


Ha érdekesnek találod a cikket,
oszd meg ismerőseiddel is!