A vízidisznó vagy kapibara a tengerimalacfélék családjához és a kapibaraformák alcsaládjához tartozó faj. Más néven úszódisznónak is hívják. Dél-Amerika nagy részén előfordul, megtalálható Kolumbiában, Uruguayban, Argentínában és az Amazóniai esőerdőkben. Mindig vizek környékén él, kitűnően úszik. A folyók és tavak partvidékét, illetve a mocsaras területeket kedveli. A vízidisznó Földünk legnagyobb rágcsálója. A kifejlett példányok testhossza elérheti a 130 centimétert, súlya a 65 kilogrammot. A hímek kisebbek a nőstényeknél.
A vízidisznó egy óriási tengerimalacra hasonlít. Szőrzete rövid sörteszerű, színe vörösesbarna. Feje nagy, szemei sötétbarnák, fülei kicsik. Farka szinte alig van. Lábujjai között kicsi úszóhártyák találhatók, amivel rendkívül jól úszik. Elsősorban vízinövényekkel, levelekkel, fakéreggel, magvakkal és füvekkel táplálkozik. A vízidisznó nagyon gyorsan tud futni. Ha ragadozó támadja meg (természetes ellenségei a zöld anakonda, a fekete kajmán, a jaguár, az ocelot és a puma) először rövid kiáltással figyelmezteti társait, akik azonnal a vízbe futnak. Tökéletesen el tud rejtőzni, csak szemei, orrnyílásai és fülei látszanak ki a vízinövények közül. Egymás között szagokkal és hangokkal kommunikálnak. Többféle hangjuk van: ugatás, füttyentés, röfögés és jellegzetes kattogás.
A vízidisznót lehetséges háziállatként is tartani, legalábbis azokban az országokban, melyekben a kapibara tartása hivatalosan engedélyezve van. A vízidisznó nagy területet igényel egy számára kialakított tóval vagy medencével, így tartása csak ezek teljesülésével lehetséges. A vízidisznók nemcsak az emberrel barátságosak, hanem más állatokkal is jól kijönnek. Egyaránt kedveli a macskákat, a kutyákat, a majmokat, a madarakat, a teknősöket, de sok más faj képviselőjével is szívesen barátkozik. Ezt bizonyítják a most következő aranyos képek is.
