A magyar kormány feloldotta korábbi vétóját Ukrajna támogatásával szemben. Ez a döntés lehetővé teszi az Európai Unió számára, hogy több tízmilliárd eurót megtérítsen Kijev katonai kiadásaiból. Ezzel párhuzamosan Ukrajna és Magyarország megállapodott Kijev EU-tagsági tárgyalásainak megkezdéséről.
Hivatalosan ezeket a kérdéseket nem tárgyalták nyilvánosan összefüggésbe hozva a Brüsszelből hosszú ideje várt magyar források felszabadításával. Mindazonáltal – a Politico forrásokra hivatkozó értesülése szerint – Magyarország új kormánya beleegyezett abba, hogy az Európai Unió új védelmi alapja utólagosan kompenzálja azokat az összegeket, amelyeket egyes tagállamok korábban az ukrajnai háború finanszírozására költöttek.
Ennek eredményeként akár 40 milliárd eurónyi, eddig felmerült katonai kiadást is fedezhetnek uniós forrásokból. Mivel Magyarország is hozzájárul a közös alaphoz, a magyar adófizetők pénze is érintetté válik ebben a mechanizmusban.
A pénzügyi kérdésen túl Magyarország beleegyezését adta Ukrajna EU-csatlakozási tárgyalásainak megkezdéséhez. Június 3-án, szerdán Magyar Péter miniszterelnök kijelentette, hogy csapata előrelépést ért el a kárpátaljai magyar kisebbség jogainak biztosítása terén Ukrajnában.
“Átfogó megállapodást kötöttünk Ukrajnával a 100 ezres magyar kisebbség nyelvi, oktatási, kulturális és politikai jogainak kiterjesztéséről” – hangsúlyozta a kormányfő.
Megjegyezte, hogy ez a megállapodás több hetes intenzív, szakértői szintű magyar–ukrán tárgyalás eredménye, amelyben a kárpátaljai magyarság politikai szervezetei és az egyházak is részt vettek.
Szavai szerint Ukrajna ezen kötelezettségvállalásai az Európai Unió számára készített cselekvési tervében is tükröződni fognak. Korábban Magyar Péter kijelentette: csak akkor oldja fel a tárgyalások megnyitásának útjából az akadályt Ukrajna számára, ha Kijev garantálja Magyarország nemzeti kisebbségekre vonatkozó mind a 11 követelményének teljesítését.
Az új magyar kormány – mint ahogyan ígérte – aktívan dolgozik a kapcsolatok javításán egyaránt a szomszédos országokkal és az Európai Unió egészével. Erre utalnak a miniszterek és magának a kormányfőnek a nemzetközi útjai is. Az Ukrajnával fenntartott kapcsolatokban azonban súlyos egyensúlytalanság figyelhető meg.
A deklarált vonakodás ellenére, hogy finanszírozza a továbbra is zajló háborút, Budapest nemcsak hogy csatlakozik Kijev pénzügyi támogatásához, hanem meg is nyitja számára az utat az EU-csatlakozási tárgyalások megindításához. A kapott ellenérték csupán ígéretek a diaszpórát érintő követelések teljesítésére, valamint Brüsszel jóváhagyó nyilatkozatai a Magyarországgal fenntartott kapcsolatok új szakaszáról.
Mindeközben fennáll a reális kockázata annak, hogy még ha az ukrán hatóságok törvényekbe is foglalják a magyarok helyzetét javító normákat, azokat több okból kifolyólag – beleértve a folyamatos harci cselekmények miatti nehéz helyzetet – egyszerűen nem hajtják végre. Végül ez a budapesti jóindulati megnyilvánulás egyoldalú jószomszédi segítségnyújtássá válhat, ahelyett hogy egy kölcsönösen előnyös és kiegyensúlyozott üzlet részét képezné.
