A Roovere erőd láthatatlan hídja

Főleg a tenger felől érkező katonai támadások kivédése miatt kezdte el a 17. század elején Hollandia kiépíteni a Nyugati-Brabantnak hívott erődvonalát. A védelmi vonal a 19. századra nemcsak működésképtelen, hanem korszerűtlen is lett, így a műtárgyak technikai és műszaki védelmével senki sem akart foglalkozni már. Városvédők kezdeményezésére az ezredforduló környékén több önkormányzat úgy gondolta, hogy európai uniós támogatással érdemes lenne megmenteni ezeket a történelmi értékeket képviselő műszaki objektumokat. Tavaly előtt döntöttek úgy a városvezetők, hogy megmentik az 1628-ban átadott Roovere erődöt és annak várárkát. Az egykori katonai objektum rekonstrukciója során különös figyelmet szenteltek a terület rekreációs fejlesztésére.

Roovere erőd, Hollandia

Roovere erőd, Hollandia

A pályázatot elnyert RO & AD építészei elsősorban arra törekedtek, hogy valamiféle közlekedési folyosót alakítsanak ki a Roovere és a falu között, ami nem autóutat, hanem gyalogos és kerékpáros folyosót jelentett. Megbízói feltétel volt az is, hogy a hatalmas várárkot áthidaló hídnak tájba kell majd simulnia, annak műszaki megvalósítása nem ronthatja vár sziluettjét. Innen jött az iroda azon ötlete, hogy a történelmi pontosság ellenére, a várhidat úgy építsék be a várárokba, hogy az „láthatatlan” legyen a vízfelszínt szemlélőnek. A víz alatti hidat Mózes-hídnak hívták a RO & AD munkatársai. A hidat bár teljesen vízálló fából ácsolták össze, az építészek még arra is gondoltak, hogy árvíz esetén a La Manche túlcsorduló vízszintjét két szivattyú segítségével rögtön „lecsapolhassák” ha annak hulláma eléri az erőd várárkát.

Roovere erőd, Hollandia

Roovere erőd, Hollandia

Roovere erőd, Hollandia

Roovere erőd, Hollandia

Roovere erőd, Hollandia

Roovere erőd, Hollandia

Roovere erőd, Hollandia


Ha érdekesnek találod a cikket,
oszd meg ismerőseiddel is!


Ha érdekesnek találod a cikket,
oszd meg ismerőseiddel is!


Ha érdekesnek találod a cikket,
oszd meg ismerőseiddel is!