Piramistemető Meroéban

Piramistemető Meroéban

Meroé ókori romvárosNan Madol romvárosának rejtélye. Núbiában, a mai Szudánban a Nílus keleti partján, mintegy 200 km-re északkeletre fekszik Kartúmtól. A város25 nagyváros a legimpozánsabb Felhőkarcolókkal - 2.rész. romjai Kabushiya, a temetők pedig Begrawiyah faluSzínes és festői falvak a Feröer-szigeteken. közelében találhatóak. Az utóbbi nevet szintén használják a lelőhelyre. Meroé a Kr. e. 8. – Kr. u. 4. század között létező Kusita Királyság egyik legfontosabb központja, majd a meroitikus kor alatt a fővárosa volt.

A várostól nyugatra találhatóak a legalább a Kr. e. 1. évezred eleje óta használt nekropoliszok, amelyek közül a nyugati szolgált a királyi klán temetőjéül. A felépítmények jelentős része kisebb-nagyobb piramisA világ 8 legnagyobb piramisa. volt, amelyek alatt sírkamrában nyugodtak a királyság leggazdagabb tisztviselői. A királyi temető a keleti domboldalakon terül el. Az úgynevezett Déli temetőben (Dél-Begravija) épültek meg a meroitikus kor első két uralkodója, Arkamaniqo és Amaniszlo, valamint közvetlen családtagjaik síremlékei. Az őket követő uralkodók többsége egészen a Kr. u. 4. század közepéig az ettől északabbra húzódó dombokon temetkezett.

A királyi temetkezések a napatai időszak óta az egy tengelyen felépített, egy-három egymásból nyíló kamrából, rámpás vagy lépcsős lejáratú föld alatti részből és az e fölé épített piramisból, valamint a hozzá csatlakozó halotti kápolnából álltak. A földalatti kamrák a meroitikus korban csak ritkán kaptak dekorációt, a szarkofág körül gazdag sírmellékletek, étel és italáldozatok maradványai kerültek elő. A felépítmények a sírkamra lezárása után épülhettek meg. A királyi sírkápolnák legtöbbször egyhelyiséges, pülón alakú homlokzattal rendelkező, a piramishoz keleti irányból csatlakozó építmények. A pülónok homlokzatán általában az ellenségeire lesújtó uralkodó ábrázolásait találjuk; a kápolna hátsó fal5 híressé vált fal. án álajtó nyílik, amelyen gyakran jelenik meg az Ozirisszá vált uralkodó, előtte a földön pedig a jellegzetes meroitikus áldozati tábla kap helyet. Az oldalfalak reliefjein az oroszlános trónon ülő uralkodót ábrázolták, miközben utóda és az udvar áldozatait fogadja. A meroéi királyi temető utolsó sírjainak méretében és kivitelezésben jól megfigyelhetőek a gyors gazdasági és művészeti hanyatlás jelei. Az utolsó királyi temetkezések a Kr. u. 350-es évekre datálhatóak.

Piramistemető Meroéban

Piramistemető Meroéban

Piramistemető Meroéban

Piramistemető Meroéban

Piramistemető Meroéban

Piramistemető Meroéban

Piramistemető Meroéban

Piramistemető Meroéban

Piramistemető Meroéban

Piramistemető Meroéban

Piramistemető Meroéban

Piramistemető Meroéban

Piramistemető Meroéban

Piramistemető Meroéban

Piramistemető Meroéban

Piramistemető Meroéban

Piramistemető Meroéban

Piramistemető Meroéban

Piramistemető Meroéban

Piramistemető Meroéban

Piramistemető Meroéban

Forrás: Lassányi Gábor – A szavannák fáraói – Núbia a meroitikus korban


Ha érdekesnek találod a cikket,
oszd meg ismerőseiddel is!


Ha érdekesnek találod a cikket,
oszd meg ismerőseiddel is!