Kiderült, miért marad egyben a Szaturnusz nagy gyűrűje

A csillagAz eddig észlelt legkisebb csillagot fedezték fel. ászok harminc éven át azt hitték, hogy a SzaturnuszA Jupiteren gyémántból van az esőcsepp. legnagyobb gyűrHatalmas károkat okozhat az űrszemét. űje egyedül a Janus nevű holdnak köszönhetően marad egyben. A NASA99 éve nem látott napfogyatkozásra készül az Egyesült Államok. szeptemberben megsemmisült CassiniFantasztikus felvételeket készített a Szaturnusz gyűrűiben alámerülő Cassini űrszonda. űrszondája által küldött adatok elemzése alapján azonban sikerült megállapítani, hogy “csapatmunkáról” van szó – olvasható az EurekAlert tudományos hírportálon. Ha nem tartanák egyben bizonyos erők, a gyűrű folyamatosan szétterjedne, végül eltűnne.

Forrás: NASA/JPL-Caltech

“A Cassini új részletekkel szolgált a Szaturnusz holdjainak tömegéről és a gyűrűk fizikai jellemzőiről, így matematikai alapon arra a következtetésre jutottunk, hogy a Janus holdElárverezik a Neil Armstrong által begyűjtött holdport. egyedül nem képes megakadályozni a gyűrűk széthúzását” – mondta Radwan Tajeddine, a kutatásNemzetközi kutatócsoport próbálja feltárni Zélandia titkait. vezetője.

Forrás: NASA/JPL-Caltech

A kutatók felfedezték, hogy az A-gyűrű, a Szaturnusz legnagyobb és legtávolabbi látható gyűrűje összetartásának feladata a Pan, az Atlas, a Prometheus, a Pandora, az Epimetheus, a Mimas és Janus holdak között oszlik meg. A missziója zárásaként szeptember 15-én a Szaturnusz légkörében megsemmisült Cassini értékes adatokat és részletes felvételeket közölt a bolygó gyűrűiről.

Forrás: NASA/JPL-Caltech
Forrás: NASA/JPL-Caltech

Az A-gyűrű leginkább egy bakelitlemezhez hasonlít: sűrűségi hullámai a felvételek barázdáira emlékeztetnek, ezeket a csillagászok szerint úgynevezett holdrezonanciák okozzák. A rezonanciamarkerek alapján a kutatók arra következtetnek, hogy a holdak gravitációs hatása segít lelassítani és mérsékelni a szétterjedő gyűrűk lendületét.

Forrás: NASA/JPL-Caltech

Az A-gyűrűn több száz sűrűségi hullám van, amelyeket különböző holdrezonanciák okoztak. Ezeknek a holdaknak a gravitációs hatása lelassítja a gyűrűt és elveszi a lendületét. Mire a gyűrű elér a Janusig, olyan sok lendületet veszít, hogy a hold ereje kialakítja a gyűrű jól látható peremét. Tajeddine elmondta, hogy a tudósok még mindig nem teljesen biztosak abban, hogyan alakulhattak ki a gyűrűk, de az egyben maradásuk mechanizmusát sikerült megérteni. A szakértők eredményeiket az Astrophysical Journal című szaklap szerdai számában mutatták be.

Forrás: NASA/JPL-Caltech

EurekAlert, MTI


Ha érdekesnek találod a cikket,
oszd meg ismerőseiddel is!


Ha érdekesnek találod a cikket,
oszd meg ismerőseiddel is!