• 

Ma Magyarországon az óvatosabb statisztikák szerint is több mint egymillióra tehető a cukorbetegek száma, akiknek a döntő többsége az úgynevezett 2-es típusú, vagyis felnőttkori diabéteszben szenved. Vagyis majdnem minden tizedik felnőtt ember cukorbeteg, és sajnos tévhit azt gondolni, hogy ez csak az időskorúakat érinti. A kialakult cukorbetegség sajnos nem gyógyítható, ám megfelelő kezeléssel és nagyon gondos, következetes diétával jól karbantartható – ezért rendkívül fontos odafigyelni az étkezésre.

Inzulin és vércukorszint

Nagyon egyszerűen összefoglalva a cukorbetegség lényege, hogy a szervezetben – a betegség típusától függő, eltérő okok miatt – nem tud megfelelően végbemenni az inzulin vércukorszint-csökkentő hatása. Az étkezéseket követően ugyanis minden ember vérében természetes módon megemelkedik a cukor mennyisége, mely normál működés mellett pár órán belül visszaáll a megfelelő szintre. Cukorbetegség esetén azonban ez az önszabályozó folyamat felborul, és szélsőséges ingadozás jön létre a túlzottan alacsony, illetve a túlzottan magas vércukorszint között. Ezért van rendkívül szoros összefüggés az étkezés (azon belül kiemelten a szénhidrátok) és a beteg állapotának karbantartása között, ami gyógyszeres és inzulinkezelés mellett is ugyanolyan fontos.

A diabétesz diéta

A cukorbetegek étrendje személyre szabott, speciálisan képzett szakember (dietetikus) által összeállított szakszerű diétát igényel, ennek kialakításához véletlenül se kezdjünk hozzá laikus házilagos módszerekkel! Fontos azonban, hogy ismerjük és megértsük az alapelveket és átlássuk az összefüggéseket, mert ezek fognak segíteni a diéta következetes betartásában és gyakorlati alkalmazásában.

Az étrend megtervezésénél fontos szempont, hogy a diabétesz melyik típusáról van szó, ezen túlmenően pedig figyelembe kell venni a vércukorszintet, a vérnyomást és a testsúlyt.

Fő irányelvek

1. Az egyik legfontosabb alapelv a napi étkezések száma: a vércukorszint szélsőséges kilengéseinek elkerülése érdekében a napi szénhidrát- és energiabevitelt minél több alkalomra, viszonylag egyenletesen kell elosztani. Vagyis a cukorbetegnek naponta legalább 3-5 vagy akár 6 alkalommal kell étkeznie úgy, hogy ezek mindegyikén odafigyel arra, hogy miből mennyit fogyaszt.
2. Szintén alapvetés a kiegyensúlyozott, azaz változatos étrend kialakítása, amiben semmiről nem kell teljesen lemondani, viszont fontos odafigyelni a mennyiségekre és arányokra. A mai általánosan elfogadott szemlélet szerint a cukorbetegek napi elfogyasztott táplálékában hozzávetőleg 50%-nyi szénhidrátnak, 20% fehérjének és 30% zsírnak kell lennie (ez a betegség típusától és a testsúlytól függően változhat).
3. Értelemszerűen az egyik leglényegesebb szempont a bevitt szénhidrátok mennyisége, eloszlása és fajtája. Nem cél a szénhidrát fogyasztás drasztikus visszafogása, többnyire elegendő a kisebb mértékű csökkentése.
4. Ugyanez érvényes általánosságban a zsírbevitelre is: elegendő kis mértékben csökkenteni a zsírfogyasztást (kivéve a túlsúllyal küzdőket: náluk kiemelten fontos a fogyás).
5. A fehérjék fogyasztása szintén szükséges: ideális vegyesen növényi és állati (zsírszegény) fehérjéket bevinni.
6. Általánosságban ajánlható a lassan felszívódó, úgynevezett alacsony glikémiás indexű ételek fogyasztása, melyek kevésbé emelik meg a vércukorszintet.
7. Lényeges a napi többszöri, megfelelő mennyiségű rostbevitel, mivel ez lassítja a szénhidrátok felszívódását, és csökkenti a zsírok felszívódását. Rostokban gazdag ételek a zöldségek, gyümölcsök és a gabonafélék – a két utóbbi csoporttal azonban a szénhidráttartalmuk és glikémiás indexük miatt csak óvatosan!

Konkrét ajánlások cukorbetegeknek:

• a hozzáadott cukorral készült termékek kerülése;
• csak kis mennyiségben, a napi szénhidrát keretet gondosan mérve fogyasztható: a fehér liszt és a belőle készült termékek (kenyér, pékáru, száraztészta stb.), burgonya, rizs;
• szinte minden zöldségféle szabadon fogyasztható: brokkoli, karfiol, zeller, zöldbab, padlizsán, cukkini, cékla, salátafélék, paprika, spenót, spárga, tök, paradicsom, uborka, retek – azonban csak módjával fogyasztható: a sárgarépa, sütőtök, kukorica, zöldborsó, szárazbab, szója;
• mértékkel, de szükséges fogyasztani a zsírszegény állati fehérjéket, mint: száraz húsok (csirkemellfilé és -comb, száraz sertéscomb és -karaj, tengeri halak), zsírszegény natúr tejtermékek (sovány tej, kefir, natúr joghurt, sovány sajtok) – de kerülendők a tejszín, zsíros sajtok, szalonna, töpörtyű, szalámi, zsírban sült ételek;
• a magas rosttartalmú élelmiszerek előnyben részesítése – a már említett, erősen ajánlható zöldségek mellett mértékkel fogyaszthatók egyes gabonafélék: teljes kiőrlésű kenyér, barna rizs, zabpehely, teljes kiőrlésű tészták.
• a gyümölcsök rendszeres fogyasztása magas rosttartalmuk miatt szintén fontos, de odafigyelést igényel: cukortartalmukat be kell számítani a napi mennyiségbe, és kerülendők a kiemelten magas cukortartalmúak (például banán, szőlő, szilva).