A Portugáliához tartozó Madeira-szigetek két nagyobb és számos kisebb szigetből, illetve szirtből álló szigetcsoport az Atlanti-óceánon, Marokkótól mintegy 600 kilométerre nyugatra, a Kanári-szigetektől északra, az Azori-szigetektől kelet-délkeletre található. A két lakott sziget közül a névadó Madeira lényegesen nagyobb, mint Porto Santo. Mindkét sziget körül számos kisebb szirt emelkedik a hullámok fölé. Porto Santo vegetációja kimondottan gyér, Madeiráé viszont annál gazdagabb. A sziget vonzerejét elsősorban a gyönyörű tájak, az egzotikus növényzet, a rengeteg virág, a szép városok és persze a szinte örökké tavaszias, kellemes éghajlat jelenti.
Madeirán az eredeti növényzetet, a babérlombú erdőket, a sziget déli oldalának legnagyobb részén felégették, hogy különféle ültetvényeknek kerüljenek a helyükre, a kiirtott erdőségek helyén öt világrész fás- és lágyszárú növényei nőnek rendkívül sajátos társulásokban. A megmaradt babérlombú erdőket, melyek főleg az északi lejtőkön találkozhatunk, védelem alá helyezték, amikor 1982-ben megalapították a Madeira Természetvédelmi Parkot, melyet az UNESCO felvette a Világörökség listájára. Ebben a névadó babér mellett számos más, igen ritka, illetve endemikus növényfaj képviselőit találhatjuk meg.
A természettől elhódított hegyoldalakra alapvetően haszonnövényeket ültettek, többek közt cukornádat, szőlőt, majd később banánt. A madeira bor a 17. század második felében világhírűvé tette a szigetet. A szigeten emellett még számos más gyümölcsöt, sokféle zöldséget és többféle fát is termesztenek. A gyönyörű sziget már hosszú ideje turisták kedvence, akik a változatos növényvilág mellett a számtalan botanikus kertben is gyönyörködhetnek.
A Madeira domborzatát meghatározó hegylánc némileg a sziget középvonalától északra húzódik, ennek eredményeként az északi lejtők, völgyek meredekebbek, mint a déliek. A sziget legmagasabb pontja az 1862 méter magas Pico Ruivo. 1200 méteres magasság fölött az uralkodó növény a hanga, aminek bokrai között nő a citromsárga virágú Madeira-ibolya és a fehér virágú kőtörőfű.
A növényfajok változatosságával éles ellentétben, az állatvilág eléggé szegényes. Néhány apró rágcsálótól eltekintve gyakorlatilag nincsenek vadon élő, négylábú emlősök. Mintegy kétszázféle madárfaj él, fordul meg, illetve vonul át ugyan a szigeten, endemikus azonban alig akad. Az emlősök közül csak néhány endemikus denevérfaja van a szigetnek, a haszon- és házillatokat a telepesek hozták be. A gerincesek közül a fentieken kívül csak néhány gyíkfaj említhető. A szárazföldi puhatestű fauna viszont rendkívül gazdag: a szigetről már több mint kétszáz házas- és meztelencsiga fajt írtak le; némelyik csigaház alakja és mintázata egészen sajátos.
A sziget éghajlata mediterrán. Az Atlanti-óceán kiegyenlítő hatásának köszönhetően a napi és az éves hőingadozás is rendkívül csekély: emiatt nevezik Madeirát „az örök tavasz szigetének”. A mindig kellemes, 18-25 fokos klíma miatt télen azok jönnek ide, akik a hideg ellen menekülnek, nyáron pedig azok, akik nem bírják a hőséget. Az éghajlat 1200 méter fölött már hegyvidéki. A magassággal az éves és a napi hőingadozás is nő. A sziget északnyugati oldala lényegesen csapadékosabb és ennek megfelelően hűvösebb is, mint a délkeleti.
Madeira szigetének fővárosa Funchal, melynek népessége a hozzá tartozó agglomerációval 103 900 fő. A fővárostól 14 km-rel keletre, közvetlenül a tengerparton található a híres Madeira Nemzetközi Repülőtér avagy a Funchal repülőtér. Ez a sziget egyetlen repülőtere, és a világ tíz legveszélyesebb repülőtérének listáján is szerepel. A repülőtér specialitása, hogy a kifutópálya egy része 180 betonlábon támaszkodik. A kifutópályát egyik oldalról hegyek határolják, a másikról pedig az óceán. A kifutópálya meghosszabbítása óta nagyobb gépek is le tudnak itt szállni.
VIDEÓ:
