A fekete kontinensnek is nevezett Afrika egzotikus tájai sokak számára vonzó úticélt jelentenek. A Föld második legnagyobb földrésze rendkívül változatos állat-és növényvilággal rendelkezik, melyet Afrika számos nemzeti parkja véd. Az első volt ezek közül a Virunga Nemzeti Park, mely ma veszélyeztetett világörökségi helynek számít.
Kialakulása és földrajzi kincsei
Az 1925-ben létrehozott parkot 1979-ben vették fel a világörökségi helyszínek, majd 1994-ben a veszélyeztetett világörökségi helyszínek listájára. Mint ahogy arra neve is utal, a Virunga-hegységben található. Ez a mintegy 80 km hosszú hegylánc a Kongói Demokratikus Köztársaság, Ruanda és Uganda határán húzódik. Egyedülálló földrajzi szépsége és élővilága miatt a természetvédelmi terület megérdemli, hogy kicsit közelebbről is megismerkedjünk vele.
Itt található Afrika egyik legszebb hegyi tájegysége, a hatalmas Rwenzori-hegység, mely hófödte csúcsainak, meredek lejtőinek és völgyeinek, valamint a Virunga-hegység tűzhányóinak köszönheti kivételes természeti szépségét. A nyolc itt lévő vulkán között van a kontinens két legaktívabb tűzhányója; a Nyamuragira és a vele szomszédos Nyiragongo is, melyek ketten együtt a történelem által ismert itteni kitörések 20%-áért felelősek.
A Virungát Afrika többi nemzeti parkjával szemben aktív tűzhányóinak láncolata és rendkívül nagy változatosságú élőhelye teszi különlegessé. Sztyeppék, szavannák, láva borította síkságok, mocsarak, mélyföldek, hegységek és jégmezők alkotják ezt a festői szépségű védett tájat.
Csodálatos állatvilága
Az óriási magasságkülönbségeknek, valamint a csapadéknak és a talajnak köszönhetően a park kivételes, Afrika parkjai közt egyedülálló méretű biológiai sokszínűségnek ad otthont.
7900 km2-es területén élnek például afrikai és erdei elefántok, csimpánzok, okapik, zsiráfok és kafferbivalyok, valamint számos csak itt élő madárfaj is itt fészkel. A területen nagy számban él a közönséges mocsári antilop, valamint itt élt Afrika legsűrűbb nílusivíziló-állománya is. 1996-ban a kongói félkatonai szervezetek azonban az állatállomány 95%-át lemészárolták, húsuk és értékes agyaruk miatt.
Fenyegető veszélyek
Sajnos nem ez egyetlen pusztulástörténet, amelyet a Virunga megélt. A hegység oldalát borító trópusi esőerdő ad otthont a Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján szereplő, kihalófélben lévő hegyi gorilláknak. Őket említve nem feledkezhetünk meg Dian Fossey nevéről sem. Az amerikai etológusnő 18 éven át tanulmányozta a hegyi gorillák életét, a terepen végzett kutatómunka közben szinte családtagként élte mindennapjait az állatok közelében. 1985 decemberében brutális gyilkosság áldozata lett, ezzel szó szerint életét adta a faj megmentéséért. Haláláért sokan az orrvadászokat tették felelőssé, de a logikus magyarázatok szerint feltehetően inkább olyan emberek gyilkolhatták meg, akik akadálynak tekintették Fossey-t a gorillák turisztikai kihasználásban.
A park területén halála után az orvvadászok további pusztításokat okoztak, ezen kívül fegyveres összecsapások, polgárháborúk is veszélyeztették az itt élő állatokat és embereket egyaránt. Élőhelyük, otthonuk fokozatos – például fakitermelés általi – pusztítása is egyre aggályosabbá vált.
2012-ben aztán hatalmas botrányt kavart a hír, mi szerint a gorilláknak és számos más csak itt fennmaradt fajnak utolsó menedéket nyújtó természetvédelmi terület fennállását kőolaj-kitermelés fenyegeti. Egy londoni székhelyű olajcég elkezdett feltárási munkálatokat végezni a parkban. Hogy most hol tart az ügy, nem tudni. Az azonban biztos, hogy Lasse Gustavsson, a WWF természetvédelemért felelős igazgatója már levelet is írt a SOCO-nak, melyben emlékeztette a céget az olajipari és bányászati tevékenység tilalmára a világörökség részét képező helyszíneken, valamint felszólította, hogy mutasson elkötelezettséget a fenntartható fejlődés iránt.
A kongói törvények határozottan tiltják az ország nemzeti parkjaiban történő ásványi anyagok utáni kutatást, illetve azok kiaknázását. A SOCO terveit a brit kormány is ellenzi, mi pedig csak remélni tudjuk azt, hogy egy olajipari cég profitja nem élvezhet elsőbbséget 30000 ember biztonságával és egy 88 éve szilárdan álló természeti védőbástyával szemben.
