A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, hétköznapi nevén Észak-Korea, független kelet-ázsiai állam, a Koreai-félsziget északi felén. Délen egy demilitarizált övezet, az Észak- és Dél-Korea közti ütközőzóna határolja, északon a Jalu és a Tumen folyó választja el Kínától, északkeleten pedig a Tumen folyó egy szakasza Oroszországtól. Az ország a dzsucse eszmét követi, amit az első államelnök, Kim Ir Szen hozott létre.
A következő államfő a fia, Kim Dzsongil volt 2011 decemberéig, az ő halálát követően pedig Kim Dzsongun vette át a hatalmat a dinasztikus utódlást folytatva. A dzsucse ideológia fő elve szerint az ország csak saját magára támaszkodhat, de emellett szoros kapcsolatokat ápol más szocialista államokkal is, például Vietnammal, Laosszal, Mianmarral és Kínával. A Szovjetuniónak, mint Észak-Korea fő kereskedelmi partnerének széthullása és az 1990-es évek éhínségei nyomán Kim Dzsongil az 1995-ös reformokkal a hadseregre összpontosító és azt támogató gazdaságot hozott létre.
A legtöbb ember tisztában van vele, hogy Észak-Korea egy furcsa, a kívülállók számára titokzatos, szabálykövető és rideg ország. Most egy francia fotós, Eric Lafforgue egy még sötétebb oldalát mutatta meg ennek a helynek. A kőkemény kommunizmusban nem könnyű az élet, de a nép egyszerűen imádja a vezetőjüket – hiszen nem is tehetnek mást.
A Szovjetunió felbomlása óta Észak-Korea teljesen elszigetelődött a világ többi részétől.
A villamos energia ritka árucikk egész Észak-Koreában, még a fővárost Phenjan-t is homály fedi éjszaka.
A városok különlegessége az autók hiánya. Mindenki sétál vagy trolikon, emeletes buszokon közlekedik. A bicikli ritka és drága.
Észak-Korea szörnyű élelmiszerválsággal küzdött az elmúlt két évtizedben, aminek hatása a mai napig látható az észak-koreai lakosokon.
A több, mint 2500 km-es tengerpart körül elektromos kerítést építettek, hogy megakadályozzák az emberek elmenekülését az országból.
Azok utaznak busszal, akiknek a séta többet tenne ki harminc percnél. Észak-Koreában nem lehet szabadon utazni, engedély kell mindenhová és ellenőrzőpontok vannak mindenhol.
A legtöbb mezőgazdasági termelés nem gépiesített, így a gazdák termelékenysége az állatok erőlététől függenek.
A háttérben a híres Rjugjong Hotel, amit sohasem fejeztek be.
Cikkajánló: A Rjugjong Hotel – így néz ki Észak-Korea csillogó szállodája belülről
Egy átlagos nappali szoba.
Az utak fel vannak készítve egy esetleges támadásra: a nagy kockák az útra gördíthetők, elállva ezzel az ellenséges tankok útját.
Rengeteg gyerekmunkást látni a mezőkön dolgozni.
Gyerekek elszóródott kukoricát szednek fel az út széléről Begaebong közlében.
Az észak-koreai hadsereget az egyik legjobbként és legfontosabbként tartják számon a világon, de gyakran látni katonákat, amint alantas munkát végeznek.
Egy nő áll a katonákból álló tömeg közepén. Ezt nem szabadott volna lefotózni, mivel a kormány nem enged képeket készíteni a hadseregről.
Az igazi Észak-Korea. Külföldiek általában nemigen láthatják ezt. Egész Phenjan ilyen, az idegenvezető szerint azért, mert az idősek nem akarják elhagyni régi házaikat és beköltözni az újakba.
Az egyetlen reklám Észak-Koreában egy autót reklámoz. A plakátot csak a fővárosban lehet látni, három különböző verzióban.
Egy mintául felhúzott úttörőpalotában mutatnak be koncertet, a végén Kim Dzsongil óriás képével.
Plakát Kim Ir Szent ábrázolva, aki hősies cselekedetekre buzdítja népét.
Ez a kompozíció a munkások hősiességét mutatja. Meglehetősen egyedi darab, lévén, hogy a hadsereg csak a másodvonalban van rajta.
Egy férfi fürdik a folyóban. Vidéken ez elég gyakori jelenség.
