Naprendszerünk múltjáról árulkodik magyar és amerikai csillagászok új felfedezése

A Naprendszer harmadik legnagyobb törpebolygójának holdjára bukkantak magyar és amerikai csillagászok – írta közleményében a Magyar Tudományos Akadémia (MTA). Kiss Csaba az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontjában (CSFK) működő kutatócsoportjával a Hubble és két további űrtávcső adatai alapján bukkant rá a Naprendszer harmadik legnagyobb törpebolygójának holdjára. A The Astrophysical Journal Lettersben publikált eredmény segíthet pontosítani a holdak keletkezésének jelenlegi modelljeit, így a kozmikus múlt megismerésében is szerepet kaphat.

Kuiper-övbeli objektumok (Forrás: Wikipedia/SpaceTelescope/NASA, ESA, G. Bacon (STScI)

Kiss Csaba és kutatótársai a Neptunusz pályáján túl elhelyezkedő Kuiper-öv objektumait vizsgálták a Kepler-űrtávcső mérései alapján. Így fedezték fel, hogy a harmadik legnagyobb ismert törpebolygó, a 2007 OR10 meglepően lassan forog tengelye körül. A kutatók azt gyanították, hogy a jelenség mögött egy eddig ismeretlen kísérőobjektum, vagyis egy hold gravitációs hatása állhat. Az új égitest sikeres azonosításában egy másik űrtávcső, a Hubble segített, Wide Field Camera 3 nevű kamerájának archívumában egy év különbséggel két felvételt találtak a 2007 OR10-ről, melyek meggyőzően bizonyították, hogy a két objektum között gravitációs kapcsolat van.

Forrás: Konkoly Observatory/András Pál, Hungarian Astronomical Association/Iván Éder, NASA/JHUAPL/SwRI
A 2007 OR 10, a Föld és a Hold méreteinek összehasonlítása (Forrás: Wikipedia/Wyattmars)

Az ESA Herschel űrtávcsövének korábbi méréseinek felhasználásával megbecsülhető volt, hogy egy nagyjából 240-400 kilométeres hold kering a mintegy 1500 kilométer átmérőjű törpebolygó körül. A 2007 OR10 holdjának felfedezésével világossá vált, hogy a Kuiper-öv törpebolygói esetében a kísérőobjektum jelenléte szinte szükségszerű.

“Az a tény, hogy – a Sedna kivételével – az összes törpebolygó körül holdakat találunk, arra utal, hogy amikor ezek az égitestek évmilliárdokkal ezelőtt kialakultak, az ütközések jóval gyakoribbak lehettek. Mindez pedig erős kényszerfeltételeket szab az égitest-keletkezési modellek számára” – mondta el Kiss Csaba.

Forrás: NASA, ESA, Kiss Csaba (Konkoly Observatory) és J. Stansberry (STScI)

Ráadásul a holdak jelenléte az ütközések sebességviszonyairól is árulkodik, hiszen ha egymáshoz képest túl nagy sebességű objektumok ütköznek, rengeteg, a rendszertől messzire eltávozó törmelék keletkezik, épp ez a helyzet a kisbolygóövben a Jupiter hatása miatt. Ha ez a viszonylagos sebesség kicsi, csak becsapódási kráter jön létre. Ahhoz, hogy az összeütköző objektumokból holdak alakuljanak ki, a viszonylagos sebességnek valahol a kettő között kellett lennie – mondta el John Stansberry, a Space Telescope Science Institute (Hubble) kutatója. Az űrtávcsövek jelenlegi mérési adatai alapján nem volt bizonyítható, hogy a lassú forgás és a hold jelenléte között kapcsolat lenne. Így előfordulhat, hogy nem a most felfedezett hold a felelős a 2007 OR10 lassú forgásáért, ami ugyanakkor nem csökkenti a felfedezés jelentőségét – írta az MTA.


Ha érdekesnek találod a cikket,
oszd meg ismerőseiddel is!


Ha érdekesnek találod a cikket,
oszd meg ismerőseiddel is!


Ha érdekesnek találod a cikket,
oszd meg ismerőseiddel is!