Mexikó elég távoli világnak tűnik itthonról nézve, pedig valamilyen formában mindenki találkozott és érintkezett már a mexikói kultúra és művészet sokszínűségével. Elég, ha csak felidézzük a mexikói halottak napjáról szóló kedves mesét, a Cocót, vagy ha Frida Kahlóra gondolunk.
Egy új világ születése
A spanyol hódítók amerikai partraszállása előtt a mai Mexikó területén számos bennszülött nép élt évezredeken keresztül. Közülük a legnagyobb örökséget az aztékok és a maják hagyták ránk. A mai kor embere pedig érhetően találja lélegzetelállítónak azokat a piramisokat, romvárosokat, amiket az ősi civilizációk építettek. Ráadásul a Mexikó délkeleti részén élő maják a művészetekben, a matematikában és az asztronómiában is igen jártasan mozogtak.
Az európai konkvisztádorok hatalmas átalakulást hoztak a prekolumbiánok életében. Főleg, hogy az indiánok egyik napról a másikra egy teljesen új hitrendszerben találták magukat. Noha a kereszténység megjelenésével az őslakosok hitvilága teljesen átalakult, de nem tűnt el teljesen.
Letűnt korok darabjai
A mexikói emberek a mai napig őrzik az ősi tradíciók részeit. Ennek nincs is kézzelfoghatóbb jele, mint a mexikói halottak napja, azaz a Día de los Muertos. A keresztény kultúrával keveredett ünnep az elhunytakról emlékezik meg teljesen egyedülálló módon. A misztikus ünnepélyt felvonulások, ételek, italok és koponyák tarkítják. A november 1-jén és 2-án megrendezett, vidám hangulattal átitatott esemény 2003 óta a UNESCO világörökség része.
Megelevenedik a múlt
A modern mexikói művészek többségének alkotásait a múlthoz való visszanyúlás ihlette. A feminizmus szimbóluma, Frida Kahlo szemléletét is forrásul szolgálta az azték mitológia dualista szemlélete, ahol állandó küzdelem folyik a napisten és az éjszaka istene között. A meglehetősen fiatalon balesetet szenvedett művésznő egész életét a fájdalom, valamint a szenvedés határozta meg. Frida leginkább ezt örökítette meg a festményein, amit a történelem is átitatott.
Cikkünk a vivamexiko.hu támogatásával készült.
