A Lunch Atop nevű híres fotón tizenegy munkás ül egy acélgerendán, magasan Manhattan épületei fölött. A 20. század egyik legismertebb és legtöbbször felhasznált fényképe.
2012. szeptember 20-án volt 80 éve, hogy egy ismeretlen (egyes vélemények szerint Charles C. Ebbets vagy Lewis Hine) fotós kiment a Rockefeller Center ma GE Building néven ismert felhőkarcolójának építkezésére, és elkészítette ezt a méltán híres képet. A világhírű kép nem pusztán egy jó pillanatban és jó helyről elkapott fotó. Ken Johnston, a kép jogait birtokló Corbis Images vezető történésze és levéltárosa adott közre érdekes információkat a fotó születéséről.
“A kép nyilvánosságra kerülését és elkészültét a Rolckefeller Center erőltette. Úgy tűnik, a szereplői valóban munkások, de a kép egy megrendezett eseményen készült, melyre számos fotóst meghívhattak” – hangozott Johnston bejelentése. A Corbis, miután 1995-ben megvette az eredeti üvegnegatívot óriási erőfeszítéseket tett azért, hogy megtudja a szereplők személyazonosságát. Komolyan vették a feladatot, mivel már olyan feltételezések is voltak, hogy azok a férfiak nem is az épületen dolgozó munkások voltak. Magánnyomozókat béreltek, újsághirdetéseket adtak fel, és annak ellenére, hogy rengeteg tippet kaptak, senkit sem sikerült egyértelműen beazonosítani. A komoly sajtóvisszhangot váltotta ki Johnston azon kijelentése, miszerint a kép egy előre megtervezett eseményen készült. New Yorkban ugyan mindig is szokás volt, hogy egy épülő felhőkarcoló irodáit, lakásait hasonlóan jó marketingfogásokkal próbálják értékesíteni, de a Rockefeller Center akkor még RCA néven épülő irodaépületéről ilyet eddig nem hallhattunk. Amennyiben Johnstonnak igaza van, és a kép valójában csak egy reklámfogás volt, melyre az illetékesek több fotóst is felkérhettek, tovább csökken az esélye, hogy valaha is kiderülhessen a készítő kiléte.
A híressé lett kép népszerűségét jól mutatja, hogy a Corbis tulajdonában lévő húszmillió fotó közül ennek a képnek felhasználásához kapják a legtöbb engedélykérelmet. Többet, mint Albert Einstein jól ismert nyelvnyújtásáért, vagy Martin Luther King portréiért. Akár reklámfogás, akár nem, a kor építőinek hasonló, néha talán még hajmeresztőbb körülmények közt telt az ebéd.
