Különleges kövületeket tártak fel, melyek egy pusztító aszteroida becsapódásának nyomait őrzik

Gigászi aszteroida becsapódásának 66 millió éves nyomait őrzik azok a kövületek, melyeket nemrég tártak fel a Kansasi Egyetem kutatói Észak-Dakotában. Az égből záporozó kőtörmeléket találták meg azokban a hal- és fafosszíliákban, melyek feltárásáról az amerikai tudományos akadémia lapjának (PNAS) aktuális számában közöltek tanulmányt.

Az üledékek arról is árulkodnak, hogy a kitört fákra és az elpusztult halakra víz is zúdult, ami a Chicxulub nevű, 12 kilométer széles aszteroida becsapódása keltette tórengésből származott. A 66 millió évvel ezelőtti katasztrófához köthető az úgynevezett kréta-tercier kihalási esemény, amikor számos növény- és állatcsoport, köztük a dinoszauruszok is eltűntek a Földről.

 

US researchers reveal haul of perfectly preserved fossils dating back to Chicxulub impact that wiped out most of Earth’s life

Közzétette: Guardian US – 2019. március 31., vasárnap

Amikor a kisbolygó a mai Mexikói-öbölnél a Földnek ütközött, több milliárd tonna olvadt és gőzzé vált kőzet lökődött minden irányban az égbe és zuhant vissza a talajra akár több ezer kilométeres távolságban a becsapódástól. Robert DePalma, a Kansasi Egyetem munkatársa és kollégái, akikkel a Tanis nevű ásatási helyen dolgoztak, arról számoltak be, hogy a becsapódás utáni legfeljebb néhány óra történéseiről árulkodnak a kövületek.

Forrás: Robert DePalma/University of Kansas

A tanisi leletek azt a pillanatot őrzik, amikor a gyöngyszemnyi kődarabok visszazúdultak a talajra és útjukban mindent elpusztítottak. A megkövült halak kopoltyúiban megtalálták a becsapódás törmelékét, melyet a tó vizével együtt nyeltek le. A fák gyantájából megkövesedett borostyánkő is jól kivehetően őrzi a szemcséket. Geokémikusok a leletek korát 65,76 millió évesre tették, ami megfelel a világ más helyein talált hasonló törmelékek korával.

Forrás: Robert DePalma et al (PNAS 2019)

Az üledék elhelyezkedéséből a tudósok megállapították, hogy a területre hatalmas víztömeg zúdult, ami – a távolság miatt – nem lehetett a becsapódás keltette tengeri szökőár, hanem tórengés volt, melynek vízárja minden útjába eső dolgot felkapott és összekavarva dobta vissza őket úgy, ahogy a kutatók most feltárták. “Édesvízi halak, szárazföldi gerincesek, fák, ágak, tuskók, tengeri puhatestűek keverednek itt egymással egyetlen üledékrétegen belül. A cunaminak legalább 17 óra kellett volna, hogy a krátertől ideérjen, a rengéseknek azonban néhány tíz perc is elég volt” – mondta DePalma a BBC-nek.

Forrás: Robert DePalma/University of Kansas

Ha érdekesnek találod a cikket,
oszd meg ismerőseiddel is!


Ha érdekesnek találod a cikket,
oszd meg ismerőseiddel is!