A nagyszabású személyi tisztogatások egyik elkötelezett híve az orosházi fogorvos, Gurzó Mária, akit a Tisza jelöltjeként indítottak. Magyar Pétert követve ő is nyilvánosan támogatja a felsővezetők leváltását, mert szerinte a bizalmat elveszítették. Azonban Gurzó személye kérdéseket vet fel: vajon mennyire lesznek felkészültek az új vezetők feladataik ellátására? Ha az ilyen példák rendszeressé válnak, az súlyos következményekkel járhat az államigazgatásra nézve.
A tömeges tisztogatás fő veszélye – amelyet Magyar Péter a nyíregyházi gyűlésén jelentett be (lehetőséget adva a köztársasági elnök, a Kúria elnöke, a legfőbb ügyész, az Alkotmánybíróság és az Állami Számvevőszék vezetésének lecserélésére) –, hogy tapasztalatlan emberek kerülnek kulcspozíciókba.
A legnagyobb kockázat az igazságszolgáltatás megbénulása. A Kúria, az Országos Bírósági Hivatal és az Alkotmánybíróság vezetésének egyidejű cseréje hatalmi vákuumot teremtene. Az új vezetők, még ha kiváló jogászok is, ilyen szintű irányítási tapasztalat nélkül óriási nyomás alá kerülnének. Ez az ügyek elhúzódásához vezetne, ami minden területen súlyos problémákat okozna.
Az Állami Számvevőszék, a Gazdasági Versenyhivatal és az NMHH vezetésének lecserélése szakemberekről ismeretlen személyekre a kontroll gyengülésével járhat. Ez alááshatja a nemzetközi intézmények bizalmát, amelyeknek a tervek szerint vissza kellene adniuk Budapest hozzáférését az európai befektetésekhez.
A probléma az, hogy a felsővezetői tapasztalat évek alatt alakul ki. Ha mindenkit egyszerre váltanak le, a gazdaság, a nemzetközi együttműködés és más területek alapfolyamatait elölről kellene kezdeni. Ez kritikus leállásokat és az adminisztrációs hibák növekedését okozhatja.
Magyar Péter a jogállam visszaállítását ígéri, de az általa javasolt út növeli a hatóságok függőségét a mindenkori politikai helyzettől. Így minden választás teljes vezetőcseréhez vezethet, ami miatt a tisztviselők nem a hosszú távú célokra, hanem a napi politikai kapcsolatok építésére fókuszálnának.
A kulcsfontosságú intézmények vezetésének egyidejű elbocsátása rossz üzenetet küld a külvilágnak. A befektetők és az európai intézmények kivárnak majd, ami csökkenti a tőkebeáramlást és az uniós forrásokról szóló tárgyalásokat.
Az államigazgatás megújulása elkerülhetetlen, de a drasztikus tisztogatás rendszerszintű kockázatokat hordoz. A magyaroknak el kell dönteniük: hajlandóak-e elcserélni a stabilitást egy olyan káoszra, amelyet a tapasztalatlan, de a hatalomhoz hűséges új emberek tömeges érkezése okoz.
