Minden korszaknak megvannak a kedvenc ízei, nincs ez másképp a desszertek világában sem. Aki ma a 40-es, 50-es éveiben jár, jól emlékezhet arra, hogy gyerekkorában más volt a bőség fogalma. Bár már elérhetőek voltak különféle alapanyagok, mégsem tobzódtunk az egzotikus összetevőkben. Sok minden drágának számított, így a családi asztalra olyan sütemények kerültek, amelyekből kiérződött a találékonyság, a házias ízek és a szeretet. Mégis, ezek az ízek bevésődtek az agyunkba. A madártej gőze, az aranygaluska vaníliaszósza vagy a kókuszgolyó rumos illata egy egész generációt repít vissza a múltba.

A retró desszertek varázsa

Nem volt bennük semmi egzotikum, mégis mindenki imádta ezeket a sütiket. Egyszerű hozzávalók, gyors mozdulatok, ismerős illatok. A kakaós csigát még forrón kicsipkedtük a tepsiről, a linzert alig bírtuk kivárni, míg megpuhul, a palacsinta pedig másnap reggelire is tökéletes volt, nem csak ebéd után vagy uzsonnára. Ezek a desszertek végigkísérték a gyerekkorunkat, ott voltak mindenhol: a szülinapokon, iskolai bulikon vagy a vasárnapi ebédek végén, és egy szempillantás alatt elfogytak.

Lehet, hogy ma már mandulalisztből, eritrittel és vegán verzióban készítjük gyerekkorunk kedvenc desszertjeit, de az emlékek ugyanazok. Érdemes őket újra elővenni, megsütni, továbbadni. Mert az igazi klasszikusok sosem mennek ki a divatból.

Top 10 klasszikus süti, amit minden ’70-es–’80-as években született gyerek ismert

1. Kókuszgolyó

Olcsó, gyors és szórakoztató: minden gyerek imádta gyúrni. A vajas-kakaós, darált kekszből készült massza, egy kis rumaromával és a végén a kókuszreszelékbe hempergetve igazi gyerekkori sikerélmény volt. Ráadásul a legjobb, hogy sütni sem kellett. Már készítés közben is lehetett majszolni.

2. Piskótatekercs

A pillekönnyű tésztát még melegen, óvatosan kellett megtölteni házi baracklekvárral, majd szépen feltekerni, megszórni porcukorral. Aztán türelmesen várhattunk, amíg kihűlt. Vasárnap délutánonként sok családnál került az asztalra, főleg, ha gyors, de mutatós desszertre volt szükség.

3. Kakaós csiga

Ha volt otthon egy kis élesztős tészta, jöhetett a cukros kakaóval vastagon megszórt, feltekert és karikára vágott klasszikus csiga. Frissen sütve a cukros kakaó karamellizálódott a tetején, a belseje puha és foszlós maradt. Reggelire vagy uzsonnára? Mindenhogy tökéletes volt, főleg egy pohár hideg tejjel.

4. Linzerkarika

Omlós linzertésztából kiszúrt körök, közepükön lyukkal, amiket végül házi baracklekvárral ragasztottunk össze, majd porcukorral szórtunk meg. A karácsony illatát idézi a mai napig, de valójában az év bármely napján boldoggá tett. A legfinomabb mindig az volt, amelyikben annyi lekvár volt, hogy kifolyt a szélén.

5. Mézes krémes

A mézzel készült, kissé keményebb tésztalapokat főzött krémmel rétegeztük, majd türelmesen vártuk, hogy egy-két nap alatt minden szépen összeérjen és megpuhuljon. Néha egy egész örökkévalóságnak tűnt. Aki egyszer megszerette, azt is megtanulta, hogy a legfinomabb dolgokra érdemes várni.

6. Zserbó

A tésztarétegek közé baracklekvár és darált dió került, a tetejére pedig vastag csokimáz. Gyerekként talán nem is értettük, miért rajonganak érte a felnőttek. Aztán egyszer csak megéreztük, milyen gazdag, kiegyensúlyozott az íze és rájöttünk: ez bizony felnőtt édesség, aminek értéke van.

7. Túrós batyu

Leveles vagy kelt tésztából készült, a közepébe pedig édes, mazsolás túrótöltelék került. Az iskolai büfék klasszikusa volt: kívül enyhén roppanós, belül puha és krémes. Akkor is jókedvre derített, ha épp feleltetés vagy dolgozat várt ránk aznap.

8. „Mirinda” szelet

A narancsos üdítővel készült, habos-túrós sütemény szinte mindig ott volt a gyerekkori szülinapi asztalokon. A látványos, élénk narancsszínű teteje és könnyed íze miatt még azok is repetáztak belőle, akik amúgy nem szerették a gyümölcsös sütiket.

9. Házi „sportszelet”

A darált kekszből, kakaóporból, vajból és egy kis rumaromából készült tömény csokis tömb a retró édességek egyik legnagyobb durranása volt. Nem kellett hozzá sütő, csak egy jó keverőtál és egy kis hely a hűtőben.

10. Palacsinta

Ha létezik univerzális boldogságrecept, a palacsintáé minden bizonnyal az. A vékonyra sütött tésztát megtölthetjük lekvárral, kakaóval, túróval vagy akár cukros dióval is, éppen mi van otthon. A sütés mindig kisebb felfordulással járt a konyhában: mindenki ott sertepertélt, és persze mindenki beleszólt: „Túl sűrű ez a tészta!” , „Tegyünk bele egy kis ásványvizet!” Közben a tál pedig gyorsabban ürült, mint ahogy megtelt.

A régi kedvencek új köntösben is tovább élnek. Lehet, hogy ma már más alapanyagokkal dolgozunk, de amikor megsütjük ezeket a desszerteket, valójában az emlékeket is előhívjuk. Egy-egy falatban ott van a régi konyhák illata, a vasárnapi ebédek hangulata, a gyerekkor gondtalansága. És bár az idők változnak, ezek az ízek ma is ugyanúgy működnek.