A Manu Nemzeti Parkot Peru keleti részén, az Andoktól keletre alakították ki. Jórészt az Amazonas forrásvidékét is magába foglaló sík terület, amely a nyugati pereménél felkúszik a Keleti-Andok lejtőire is.
Fél évvel ezelőtt 120 kameracsapdát helyeztek el kutatók a perui Manu Nemzeti Parkban és bioszféra-rezervátumban. A terület felettébb különlegesnek számít, hiszen bolygónkon szinte ez az utolsó hely, ahol ilyen széleskörű biodiverzitás tapasztalható. Szerencsére, nagyon hamar kellő bepillantást nyerhettek a kutatók az állatok magánéletébe, a felvételeken több veszélyeztetett, kihalás szélén álló faj egyedei is megmutatkoztak.
Szürke gyapjasmajom (Fotó:Wikipedia)
Ezekből az állatokból nem csak hogy kevés van, de ráadásul nagyon ritkán lehet őket megfigyelni természetes viselkedésük közben. Ilyen sikertörténet volt a hárpia lefilmezése. A világ második legnagyobb sasfaja akár egyméteresre is megnő, szárnyfesztávolsága a két métert is meghaladhatja. Emlősökre vadászik, fogyaszt majmokat és lajhárt is.
Ritka majomfajták is felbukkantak a felvételeken: a perui szürke gyapjasmajom (Lagothrix cana) és a feketeképű pókmajom (Ateles chamek).
Egy másik ritka élőlény a margay, azaz a hosszúfarkú macska, amit puha bundája miatt vadásznak.
Macskafélék a nemzeti parkban
Jaguárok
Majmok
Négy szintre telepítettek kameracsapdákat, mert az igazi diverzitás odafenn, a lombkoronák szintjén zajlik, a fajok hetven százaléka ott fordul elő. A legmagasabbra kitett darabok 41 méteres magasságra kerültek.
