A csokoládé szeretete legalább 2500 évvel ezelőtti időkre nyúlik vissza. Közép-Amerika népei már ekkor folyékony formában élvezték a kakaóbabokból készült termékeket (xocólatl, keserű víz). 500 évvel korábban azonban már más okból kifolyólag is nagyra becsülték a kakaófát: a gyümölcs húsából ugyanis egyfajta bort érleltek. Ma elsősorban a kakaónövény termését, a kakaóbabot fogyasztják. Egykor azonban húsát is felhasználták bor készítésére. A Cornell Egyetemen a kutatók azután jutottak erre a megállapításra, hogy vizsgálatokat végeztek a Kr. e. 11. századból származó cserépdarabokon.
Ebben az időben, a szóban forgó ivópoharak szűk nyílásúak és viszonylag keskenyek voltak. Ez is arra utal, hogy az ilyen edényeket nem a kakaóital, hanem a kakaóbor tárolására használták. Az erjesztés során feltehetően a kakaóbabokat is felhasználták, és a közép-amerikai indiánok így érezhettek rá a kakaó ízére. Később aztán már csak a kakaó magvait használták.
Ghána Nyugat-Afrikában, az Egyenlítőhöz közel helyezkedik el. Keletről Togo, északról Burkina Faso, nyugatról Elefántcsontpart, délről pedig a Guineai-öböl határolja. Neve egy ősi szudáni birodalomból származik, vélhetően innen migráltak erre a területre a mai lakosok ősei. Népessége közel 24 millió fő, fővárosa Accra. A beszélt nyelv a helyieken (akan, ewe, twi) túl az angol. Az ország legnagyobb arányban exportált termékei az arany és a kakaó. Sokáig az arany volt a legfontosabb terméke az országnak, innen a másik neve Gold Coast, vagyis Aranypart (ez még a britt kolónia idején volt a megnevezése).
Egyedül Ghána közel 20 %-át termeli a világ kakaóbab-termésének. A XIX. század végétől folyik itt kakaótermesztés, elsőként holland misszionáriusok foglalkoztak vele, majd úttörő szerepet vállalt az első ültetvények létrehozásában egy bizonyos Tetteh Quarshie nevű ghánai kovácsmester is (egyesek szerint ő hozta be az első kakaóbabszemeket az országba), akit azóta is rengeteg legenda övez. Sokáig az élen állt a világranglistán ez az ország, de a vírusfertőzések, illetve a talaj kimerüléséből adódó problémák megnehezítették az itteni termelők munkáját, így mára a 675 e t/év terméssel a 2. helyre szorult az ország.
A kakaót 6 régióban termesztik, így az Ashanti, a Brong Ahafo, a Keleti, a Volta a Központi és a Nyugati körzetekben. Leginkább monokultúraszerűen termelnek, sokszor teljesen kizsigerelik a talajt, s csak utána állnak tovább egy új területre, ahol rendszerint nagy erdőket pusztítanak ki a kakaó érdekében. Olyan területeket választanak, ahol legalább 1000 és 1500 mm közötti az évi csapadék mennyisége. A fő betakarítási szezon októberben kezdődik, a második kisebb termést pedig júliusban kezdik el szüretelni. A főként 2-3 hektáros kis farmokon, ahol mintegy 700.000 termelő dolgozik, a kakaótermesztés keretében sok idénymunkást is foglalkoztatnak. Ellentétben Elefántcsontparttal, ebben az országban a kormányzat igen nagy szerepet vállal a termesztés ellenőrzésében.
A ghánai kakaót magas minőségű, de mégis tömegtermelésű kakaóként tartják számon a világban, ami nyilvánvalóan adódik abból a tényből, hogy ez az ország a világ második legnagyobb termelője. Főként Forastero (azon belül pedig Amelonado) kakaófajtákat termesztenek és az itteni kakaókból főleg blend, azaz más kakaóbabokkal kevert csokoládék készülnek. A tisztán ghánai kakaóbabokból készült csokoládék klasszikus kakaós jegyekkel bírnak, komplexek, intenzívek, néha kicsit nehézkesek, alig vagy egyáltalán nem kesernyések, zamatukban kávé, dohány, magvak, földesség érződik.
