Nem sokáig élvezhette a Dalai lámák hagyományos lakóhelye, az ezer szobás Potala-palota kényelmét Tendzin Gyaco. A kínaiak 1949-ben szállták meg a hazáját, neki pedig tíz évvel később egy vérbe fojtott felkelést követően kellett elhagynia a hazáját.
A lhászai Potala-palota, melyet az UNESCO a Világörökség részének nyilvánított 1994-ben.
A Dalai Láma rési lakosztálya a Potalában. Az üres szerzetesi öltözék távollétét szimbolizálja.
India bátor módon menedéket adott a XIV. dalai lámának és a többi menekültnek. Több lakóhelyet is felajánlottak Tibet spirituális és világi vezetőjének, aki hosszas mérlegelés után egy aprócska helyi falu, Dharamszala mellett döntött. Ez a település olyan közel van a tibeti határhoz, hogy szép, tiszta időben látni a hegyek sziluettjét.
Dharamszala aprócska falu volt, de szépen felfejlődött.
Dharamszala alaposan felfejlődött, amióta a láma ide tette a székhelyét. Indiában már csak kis Tibetnek hívják a környéket, annyira érezteti a hatását a menekültek kultúrája. Évente több tízezer külföldi, főleg nyugati keresi fel a különös hegyi falut, hogy buddhizmust tanuljanak, megtisztuljanak, vagy egyszerűen csak magukba szívják ezt a különös élményt. Mások a hagyományos gyógyászattal foglalkozó klinikákat keresik fel.
A rezidencia kilátása elveszített otthonára emlékezteti
Maga a Dalai Láma egy egyszerű, vaskapukkal körülvett házban él Dharamszala egyik külvárosában, McLeod Ganjban. A bejáratokat folyamatosan az indiai katonaság tagjai és a tibeti biztonsági szolgálat őrzi. A 75 éves vallási vezető a világ egyik legvédettebb embere: Kína bármit megadna érte, ha végre abbahagyná világkörüli útjait.
Hajnali imával indul a dalai láma minden napja
Akik már jártak a házban, azt mondják, hogy minden bizonnyal ez lehet a világ egyetlen “elnöki rezidenciája”, amelyben egyetlen gramm aranyat sem építettek be. A kilátás viszont döbbenetes: a hegyek látványa elveszített szülőhazájára emlékeztetik a lámát.
Rezidenciájában olvasgatja a napi sajtót is
Rengeteg szálloda épült a környéken, ám ezek jobbára a puritán igényeket szolgálják ki. Aki dőzsölésre vágyik, az ne akarjon tibeti buddhista lenni. Cserébe minden olcsó, kivéve talán a söröket, amelyből egyetlen doboz többe kerül, mint egy egy többfogásos ebéd.
Indiai katonák vigyáznak rá
A legtöbben azért érkeznek, hogy vessenek egy pillantást a Dalai Lámára, áldást kapjanak tőle, vagy meghallgassák a tanításait. Bár a tibeti vezető hivatalos honlapja szerint Őszentsége már nem tart nyilvános meghallgatásokat, ez nem teljesen igaz. Ritkán, de fogadja a híveit. A tibetieknek életükben egyszer “jár” ez a találkozó és a Dalai Láma gyakran személyesen köszönti a frissen érkezett menekülteket is.
Hívei számára hatalmas élmény a személyes találkozó
Ügyesnek kell lennie azonban annak a külföldinek, aki látni akarja a XIV. dalai lámát. Kérhet ugyan magán kihallgatást, ám azt minden bizonnyal elutasítják. A közelgő találkozókról két-három nappal az esemény előtt kezdenek el keringeni a hírek a városban. Érdemes mindenkivel szóba állni, mert tíz emberből egy egészen biztosan neki dolgozik, vagy ismer valakit, aki rendelkezik pontos információkkal.
Ezt követően irány a Dalai Láma külkapcsolatokért kapcsolatos irodája, ahol ajánlatos minél több nevet megemlítenünk az ismerősök közül.Ha kitárul előttünk az ajtó, akkor se számítsunk hosszas csevegésre: a találkozó minden bizonnyal alig pár percig tart majd. Fehér selyemsálat néhány rúpiáért bárhol találunk, ezt vigyük magunkkal, hogy a láma megáldhassa. És természetesen értékeljük a kiváltságot: a körülöttünk álló tibetiek alighanem egész életükben erre a pillanatra vártak.
