Az aktivitásmérő fénykorát éli, hatalmas népszerűségnek örvend. Elsősorban azokat célozta meg a piac, akik a tudatos, egészséges életmódot tűzték ki célul. Jött, látott, győzött, és elterjedt – de vajon jól használjuk?

Mi az az aktivitásmérő, és mire jó?

Az aktivitásmérő nem mai találmány, a 60-as években kerültek piacra az első modellek. Japánból kezdtek terjedni. Akkoriban még nagyon egyszerű eszközök voltak, gyakorlatilag csak lépést számláltak. Céljuk az egészség megőrzése volt. Az, hogy mozgásra ösztönözzék az ülőmunkát végző embereket. Ezt azzal érték el, hogy az adott napi lépésszámot megmutatták, felébresztették az emberekben a versenyszellemet. Mechanikus vagy nagyon egyszerű digitális működésűek voltak, és nem mértek semmilyen egészségügyi adatot. Ma már a lépésszámot mozgásérzékelők figyelik, a pulzust pedig olyan optikai szenzorok mérik, melyek képesek a bőrön keresztül érzékelni a vérünk áramlását. Még itt sem álltak meg a fejlesztők – megjelent bennük az alvásfigyelő funkció is, és velük párhuzamosan jelentek meg az egyre komolyabb okosórák.

Kik, és mire használják?

A mai modern aktivitásmérők igen hasznosak több korosztály számára is. A fiatalabbak és középkorúak elsősorban napi tevékenységeik monitorozására használják. A mért adatok segítenek nekik az edzésben.

A fogyni vágyók is előszeretettel használják, számukra különösen a kalóriaszámlálás hasznos funkció. Az elégetett kalóriákat az aktivitásmérő a „számára” megadott adatok alapján magas pontossággal képes megbecsülni, ennek megfelelően a bevitt kalóriával össze tudják vetni a kapott értéket. Így nyomon követhető, hogy sikerül-e az adott napon tartani a kalóriadeficitet, ami kulcsfontosságú az eredményes fogyáshoz.

Az idősebb korosztály inkább a pulzusfigyelést helyezi előtérbe – az aktivitásmérő segítségével rendszeresen pontos statisztikákhoz jutnak a pulzusszámról.

A legtöbb aktivitásmérő az alábbi adatokat gyűjti:

• lépésszám, megtett távolság,
• elégetett kalóriák (becslés alapján),
• pulzusszám,
• alvásidő és alvásminőség,
• pulzusvariabilitás (HRV),

Az adatok feldolgozása

Ha megvannak a statisztikák, akkor kapunk egy nagy halom számot, amik önmagukban nem biztos, hogy sokat mondanak, de egy kis odafigyeléssel összeállhat a kirakós.

A lépésszám relatív, sokan a napi 10 000 lépést tűzik ki célul. Ez a szám teljesen másként cseng egy eleven kisiskolásnál, aki lenyomott egy tesiórát meg egy fociedzést, és teljesen más egy ülőmunkát végző irodai dolgozónál. Ugyanúgy másként hat egy idős nyugdíjasnál, és egy hivatásos sportolónál. Ezért kell arra figyelni, hogy ne egy „trend” alapján lőjük be a célt, hanem tudatosan a saját igényeink szerint.

A kalóriaégetést is érdemes górcső alá venni. Akkor is égetünk kalóriát, ha fekszünk vagy alszunk. Az alap kalóriaégetést lehet fokozni mozgással. Így nem csak a fogyás lesz gyorsabb, de a mozgás pozitív egészségügyi hatásait is a vitorlánkba fogjuk – javul a keringés, nő a tüdőkapacitás, megtáltosodnak az izmok, és csökken a testzsír.

Biztos, hogy a testzsír csökken, ha napi előírt kalóriamennyiségünket (ez legyen például 1 700 Kcal) szépen deficitben tartjuk? 1 700 kalóriát be lehet vinni csirkemellből, halból, ami szinte szín fehérje, és nélkülözhetetlen feltétele az izomépítésnek és az izmok fenntartásának. Az előbbi 1 700 kalóriát viszont be lehet vinni vajkaramellás szaloncukorból is, ami nagyjából zsírozott cukorral bevont zsírozott cukor. A kettő között rengeteg különbség van, akkor is, ha tartjuk a fogyáshoz szükséges kalóriadeficitet! Az aktivitásmérő segít minket az adataival, de jól is kell azt használni, hogy elérjük a céljainkat. A szaloncukor kalóriájával tudunk fogyni, ha magasabb a kalóriafelhasználásunk, viszont ez biztos, hogy nem vezet semmi jóra. Ebben a szélsőséges esetben a szervezet kap ugyan energiát – de nem jut fehérjéhez, vitaminokhoz, rosthoz, és egyéb fontos elemekhez, ami az egészséges működéséhez szükséges.

Pulzusmonitorozás

A pulzus rendszeres mérése segít, hogy képet kapjunk a szív terheléséről. Idősebbek krónikus keringési betegségek esetén képet kaphatnak arról, hogy mikor volt kiugróan magas vagy alacsony a pulzusszám. Ez segítséget nyújthat egészségügyi problémák felismerésében, későbbi szövődmények megelőzésében.

Edzés közben a pulzus megfigyelése segít az optimális tartományban maradni, ezzel elkerülhetjük a túlterhelést. Az megfelelő zónában maradva hatékonyabb a zsírégetés, és az állóképesség is jobban fejlődik. A magasabb pulzus lehet edzés eredménye, de akár stresszé is, az alacsony pulzus pedig utalhat jobb állóképességre, vagy akár fáradtságra is.

A HRV (Heart Rate Variability)

Ez az érték megmutatja, hogy mennyire változó az egymást követő szívverések közötti idő, vagyis mennyire rugalmas a szívritmus. Ez pedig az idegrendszer állapotáról ad képet: magasabb érték jobb regenerációt és alkalmazkodóképességet, alacsonyabb érték stresszt, fáradtságot vagy túlterheltséget jelezhet. Ezt az értéket mindig saját magunkhoz viszonyítsuk! Nem egyetlen szám a lényeg, hanem a változás trendje, amely segít a terhelés, a pihenés és a stressz szintjének megítélésében.

Visszamenőleg elemezve az aktivitásmérő által rögzített statisztikákat, kikövetkeztethetjük, hogy mikor mit csináltunk, és ez hogyan hatott a szervezetünkre. Ezek alapján pedig tudunk finomítani az életmódunkon, a mindennapi rutinunkon, vagy akár az edzéstervünkön is.