Ha mai fejjel egy ezredforduló előtti PC hátoldalát megnéznénk, minden bizonnyal az őskáosz jutna róla az eszünkbe. Minden eszközhöz külön csatlakozó tartozott, a legváltozatosabb formában. Soros, párhuzamos portok, és a jó öreg PS/2-es csatlakozók. Ez utóbbiaknál a színük sem volt mindegy – külön csatlakozó volt a billentyűzethez, és külön az egérhez. Akkoriban egyetlen fix csatlakozó volt a PC-n, a nagy túlélő, a legendás jack. Nem igazán léteztek még webshopok, a vásárlást zömében áruházakban bonyolítottuk. Ha megláttunk egy kontrollert, egy egeret, vagy bármilyen perifériát, könnyen ráfaraghattunk, ha nem tudtuk fejből, hogy milyen csatlakozó van a gépünkön.

Az ős USB

Ezen a csatlakozókáoszon próbált meg felülkerekedni néhány nagy, piacvezető tech cég (például az Intel, a Compaq, az IBM vagy a Microsoft). Egészen 1996-ig várni kellett a megoldásra, ugyanis ebben az évben jelent meg az USB (Universal Serial Bus) 1.0 szabvány. A fő cél az volt, hogy egyetlen kábeltípussal csatlakoztathassuk az eszközeinket. Hozta a plug and play megoldást is, az ilyen eszközöknél már nem kellett floppyval, driverrel szenvedni. Picit döcögősen indult az elterjedés, mert eleinte sok gyártó szkeptikus volt, és ragaszkodott a már meglévő csatlakozóihoz. 1998 után viszont berobbant a piacra – ekkor kaptak az Apple iMac-jei USB portokat.

Az Ú(j)SB

Az USB 1.0 nem csak tápfeszültséget, hanem adatot is továbbított. Ez akkoriban óriási innovációnak számított. A technológia fejlődött, a csatlakozónak is fejlődnie kellett. Egy idő után a 12 Mbit/s sebesség már kevésnek bizonyult, a nagyobb fájlok átviteléhez ez már nem volt elég. Az USB 2.0 megjelenésével ez a sebesség megtöbbszöröződött (480 Mbit/s). Ezért kezdtek el 2000 környékén terjedni a pendriveok, külső merevlemezek, sőt a nyomtatók is USB-t kaptak! Érkezett az USB A, az USB B, és a telefonokhoz, digitális kamerákhoz, egyéb hordozó eszközökhöz pedig a mini-USB, majd a micro-USB. Ezt követően berobbant a „kék” USB, azaz az USB 3.x! Elképesztő sebességet produkált – 5 Gbit/s, amit az USB 3.2 gen 2 x 2 még meg is négyszerezett! Tehát adatátviteli szempontból „megérkeztünk”. Formailag viszont korántsem!

Végre szimmetrikus lett!

Az USB csatlakozók alkalmasak lettek energiaellátásra, hordozható eszközök töltésére, és elképesztő adatátviteli sebességre. Nem voltak szimmetrikusak, egyik típusuk sem. A mini-USB és micro-USB kábelek sorra tették tönkre a portokat a csatlakoztatási nehézség miatt. Az USB-k irányérzékenysége folyamatos vesződséggel járt, valahogy mindig csak többedjére sikerült csatlakoztatni az eszközöket. Márpedig az USB olyan szinten söpört végig a Földön, hogy már szinte minden kütyü ezzel csatlakozott – tehát minden nap átéltük többször is a tortúrát. Szerencsére az USB-C megjelenésével ez már a múlté!

Jóval több, mint egy „drót”

Szinte minden modern eszközhöz jó, egy univerzális kábel. Telefonhoz, tablethez, laptophoz is ezt használjuk. Villámgyorsan másolhatunk vele adatokat, típustól függően akár 40 Gbit/sec sebességgel. Az USB-PD (USB Power Delivery) okos töltési szabvány segítségével kommunikál a töltendő eszközzel, így 15-240 W teljesítmény tartományban képes biztonságosan tölteni az eszközeinket a hálózati töltőről. Képes videó átvitelre (kép és hang külső monitorra, vagy TV-re), vagy akár laptop dokkolásra is. Mindezt egyetlen, intelligens vezérlő chippel ellátott USB-C kábellel el lehet érni! Megszűnik a kábeldzsungel a lakásban, és az irodákban is! Hasznát vehetjük ha otthonunktól távol power bankról töltenénk fel gyorsan hordozható eszközöket, vagy akár autós töltőkhöz is tökéletes! A laptopokat egyelőre még mindig jóval kevesebb USB porttal szerelik fel, így sokszor előfordul, hogy választanunk kell, melyik éppen szükséges eszközt csatlakoztassuk. Ezt könnyen elérhetjük, ha megtöbbszörözzük a portokat egy USB-C-s hub-bal. Ezzel kinyílik a csatlakozási lehetőségek tárháza!

Az USB-C kábelek sokkal összetettebbek, mint az őseik. Precíz gyártási technológiát igényelnek, és kiváló minőségű alapanyagokat. A rézvezetékeket alumíniumfóliával és rézhálóval árnyékolják – így védik az elektromágneses zajtól az adatjelet. Egy minőségi kábelt tökéletes forrasztás, és jó szigetelés tesz tartóssá – ezért érdemes okosan választani! Két azonos típusú kábel ránézésre ugyanolyannak tűnhet, de ettől még belül hatalmas eltérések lehetnek. Érdemes tudatosan választani, elolvasni a leírásokat, nem csak úgy levenni a polcról egyet! Legyünk vele tisztában, hogy mit tud, és inkább nyúljunk mélyebben a tárcánkba! Egy sarki “mozgóárusnál” vásárolva sajnos jó eséllyel foghatunk ki olyan példányokat, amelyek néhány hétig működnek (ha működnek), akkor sem megfelelő hatásfokkal!

Az USB-C egyre több eszközön nyer teret, és a jövő lehetőségeit hordozza magában, maga mögött hagyva elődeit – messze több, mint egy egyszerű kábel.