Olyan régen volt, hogy az egészet lehetővé tévő, mára nevetséges, akkor forradalmi technológia alkalmazása ellenére akadt egy-egy aranyos, vicces (bár olykor életveszélyes) részlet, amin ma már akár nevetni is lehet.
Az Apollo 11 számítógépeinek nagyjából annyi kapacitása volt, mint egy régi, buta mobiltelefonnak, kb. 128 kB.
Az ivóvizet az üzemanyagcella-melléktermékek biztosították, de mivel a hidrogénszűrők nem működtek, minden ivóvíz buborékos lett. Ettől az űrhajósok folyamatosan böfögtek és felfújódtak.
Senki nem volt fogalma sem róla, hogyan fognak az űrhajósok vizeletet és székletet üríteni a súlytalanság állapotában. Ez utóbbi különösen nehézkesen ment, ezért a beszámolók alapján legalább az egyikük végig hashajtókon élt. Vigyázni kellett az elszabaduló cseppekre!
Amikor a Sas nevű leszállóegység elvált az Apollótól, a nyomás nem egyenlítődött ki rendesen, így kilőtt, mint egy pezsgős dugó. Emiatt a tervezett célponttól 6,5 kilométerre (!) érte el a felszínt. A véletlenül kijelölt helyszínt fel sem térképezték, kész csoda, hogy egyáltalán sima felszínre érkeztek!
Mire Neil Armstrong letette a Sast, majdnem az egész üzemanyag elfogyott (kb. 15 másodpercre elegendő maradt mindössze), és a központ már attól félt, hogy lezuhannak. Szerencsére azonban Milton Silveira fedélzeti mérnök verziója jött be: leszállás közben a kiáramló hajtóanyag egy része visszacsapódott a rakétába, és begyújtotta a maradék kis üzemanyagot.
Az a bizonyos „kis lépés” egyáltalán nem volt kicsi: Armstrong olyan finoman tette le a gépet, hogy a lengéscsillapítók nem nyíltak ki. Csaknem másfél méteres magasságból kellett leugraniuk a felszínig.
Amikor Buzz Aldrin is leugrott, egy dologra nagyon oda kellett figyelnie: nehogy becsapódjon az ajtó, mert csak ketten voltak, és kívül NEM VOLT KILINCS! Egy szerelőláda volt a legalkalmasabb tárgy amivel kitámaszthatta!
Az űrhajósok legnehezebb munkája a zászló beásása volt. A NASA azt hitte, hogy a Hold talaja puha porból áll, de a helyszínen kiderült, hogy ez a réteg kb. 2 cm, alatta pedig kemény kőzet van. Vért izzadva, nagy nehezen beásták a zászlórudat néhány centiméterre, lefényképezték, lement a tévéadás, aztán végig arra kellett ügyelniük, nehogy fölrúgják.
Az űrruhák belső, légmentes rétegét, amely megtartja a földi nyomást, és így életben tartja az űrhajósokat, valamint a számítógépek memóriacsipjeit idős hölgyek készítették kézi munkával.
