Aranyos fotóválogatás a Nemzetközi Jegesmedve Nap alkalmából

Február 27-e a Nemzetközi Jegesmedve Nap, ennek alkalmából most egy aranyos fotóválogatás következik a sarkvidék vándorairól. A jegesmedve remekül alkalmazkodik a zord körülményekhez, azonban élőhelyét veszély fenyegeti. A globális felmelegedés miatt az Északi-sark jege folyamatosan olvad, így ezek a csodálatos állatok elveszíthetik élőhelyüket. A jegesmedvék kivalló úszók, azonban élőhelyüket nem a tenger, hanem a sarki jégtáblák jelentik, életük nagy részét a sarkvidék befagyott vizein, a lassan sodródó jégmezőkön töltik. A szárazföldön vadásznak, és kicsinyeiket nevelik . A felnőtt példányok testtömege a 350 – 680 kg között mozoghat, a hosszuk pedig eléri 2-3 métert.

Fotó: Daisy Gilardini

Amikor a nőstény vemhes lesz hatalmas mennyiségű táplálékot fogyaszt el, súlya legalább 200 kg-mal növekszik. A sarki tél legzordabb szakaszában hóba és jégbe vájt barlangjába húzódik vissza. Itt hozza világra bocsait átlagosan 240 napi vemhesség után. Az ellés november és február között történik, ellésenként általában kettő, néha csak egy bocs születik. A bocsok életük első hónapjaiban csak felszín alatti lakásukat ismerik, az anyamedve csak az ellés után négy hónappal vezeti ki a bocsokat a szabad ég alá. A bocsok ezután még elég sokáig, mintegy két esztendős korukig maradnak anyjukkal, s csak ezután kezdik meg önálló életüket.

Fotó: Soren Koch of Hilmer and Koch Photography

A jegesmedve bundája olyan jól szigetel, hogy gyakorlatilag nem veszít hőt az orrának felületét leszámítva, hőkamerával majdnem észrevehetetlen a hideg tájban. A hőszigetelésben nemcsak vastag bundájának jut kiemelkedő szerep, hanem a bőr alatti zsírrétegnek is, amely egy-egy bőséges időszakot követően több cm vastag is lehet. A zsírréteg nemcsak hőszigetelést, vagy mechanikai védelmet jelent az állat számára, hanem tartalék tápanyagforrást is a zsákmányban szűkös időszakokra. A jegesmedve bundája és zsírja az ember figyelmét is felkeltette, s emiatt az északi eszkimók már évezredek óta vadásszák ezeket az állatokat. Az utolsó néhány évszázadban azonban a jegesmedvék irtása egyre nagyobb, aggasztó méreteket öltött. A jegesmedvét a hófödte tájból kivillanó koromfekete orra könnyen elárulja: világos nappal, távcsővel akár tíz kilométer távolságból is megpillanthatjuk. Egy régi eszkimó legenda szerint, amikor a fókák felé lopódzik, orrát a mancsával eltakarja, nehogy leleplezze magát.

Fotó: Olga Gladysheva

A jegesmedvék egyedszáma sajnálatos módon napról-napra csökken. A globális felmelegedés miatt az Északi-sark jege folyamatosan olvad, így egyre szűkül a természetes élettere, és rohamosan csökken a természetes táplálékbázisa is. A Természetvédelmi Világszövetség a sebezhető kategóriába sorolta a jegesmedvéket, mivel ötven éven belül eltűnhet a populáció kétharmada a Földről a globális felmelegedés, az északi sarki jégtakaró vékonyodása következtében.

Fotó: Sergei Gladyshev