Tíz évnyi építkezés és 47 milliárd forintnak megfelelő norvég korona elköltése után az Norvégia délkeleti részén, egy kellemes, lankás erdőségben terül el a Halden mintegy 30 hektáron. A létesítmény olyan kényelmi funkciókkal büszkélkedhet, mint a saját hangstúdió, jogging pályák, és szabadon álló, kétfürdőszobás házak, ahol a fogvatartottak látogatói alhatnak, ha nem csak egy gyorsvizitre érkeztek.
A Halden börtön, illetve a benne élők rehabilitálásában döntő szerepet játszik a dizájn: Hans Henrik Hoilund építész szerint fontos szempont volt, hogy a börtön minél kevésbé térjen el attól, ahogyan kinéz a falakon túli világ. Az intézetes hangulatot elkerülendő a belső terek rideg beton helyett téglából, horganyzott acélból és vörösfenyőből épültek ki, szerves egységként jelentkezve a környező erdővel.
A cellák már-már versenyre kelnek a jó felszereltségű kollégiumi szobákkal: a síkképernyős tévé, minihűtőszekrény alaptartozék, a tervezők pedig hosszú, függőleges ablakok mellett döntöttek, mert azok több napfényt eresztenek be – rácsok pedig nincsenek. Tíz-tizenkét cellára jut egy nappali és egy konyha is, amik rozsdamentes acél munkafelületeikkel, kárpitozott foteleikkel és nyírfamintás dohányzóasztalaikkal úgy néznek ki, mint az IKEA bemutatótermei.
Meglepő, de még csak nem is ezek jelentik a Haldenben a legnagyobb pozitívumot – hanem a személyzet és a fogvatartottak közötti erős kapcsolat. Az őrök nem hordanak fegyvert (úgy vélik, ez csak a megfélemlítés és a távolságtartás eszköze), de rendszeresen együtt esznek és sportolnak a rabokkal, akikkel olykor kérdőíveket töltetnek ki, hogy mivel lehetne még jobbá tenni az itteni életet. 252 fegyencnek van lehetősége a Halden falai közt is értékes életet élni. Megbecsülve, emberszámba véve.
