Felfedezték a legtávolabbi galaxist

A legtávolabbi galaxis címére pályázó csillagvárost fedezték fel az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA két űrteleszkópja – a Hubble és a Spitzer – segítségével, valamint a kozmikus lencsézés módszerének köszönhetően. A MACSO647-JD katalógusjelű galaxist 420 millió évvel az ősrobbanás után figyelték meg, amikor a 13,7 milliárd évvel ezelőtt született világegyetem eddigi élettartamának alig 3 százalékát érte el.

Hubble űrtávcső

Az ilyen távoli objektumok fénye általában még a legérzékenyebb teleszkópokkal sem érzékelhető, megfigyelésükben a gravitációs lencsézés módszere segít. Még Einstein jósolta meg az általános relativitáselméletében, hogy amennyiben két galaxis pontosan azonos látóirányba esik az égbolton, a közelebbi csillagváros gravitációs tere eltorzítja a távolabbi galaxis képét ív alakú foltokká vagy szerencsés esetben akár egy komplett gyűrűvé, amelynek Einstein-gyűrű a neve.  Most a MACS JO647+7015 galaxishalmaz töltötte be a nagyító szerepét. A gravitációs lencsehatás által felerősített fényű objektumokra vadászó nemzetközi CLASH-csoport Marc Postman, a baltimore-i űrteleszkóp kutatóintézet asztrofizikusának irányításával három nagyítást készített a galaxisról, amelyeken a valóságosnál nyolcszor, hétszer, valamint kétszer fényesebben jelenik meg a csillagváros.

Hubble űrtávcső

A legtávolabbi galaxis aránylag kicsi, mérete a Tejútrendszerének töredéke. Átmérője alig 600 fényév, míg a Tejútrendszeré 150 ezer fényév. Ez az objektum egy galaxis építőköve lehetett. A következő 13 milliárd év során több tucatszor, vagy akár több százszor-ezerszer ütközhetett össze és olvadt egybe más galaxisokkal – vélekedett Dan Coe, a baltimore-i intézet kutatója, a tanulmány vezető szerzője.

A CLASH-csoport néhány hónapja a világegyetem 490 millió éves korából származó galaxist fedezett fel, a MACS1149-JD katalógusjelű csillagváros 70 millió évvel fiatalabb, mint a most észlelt objektum. A kutatócsoport a Hubble segítségével még több ilyen törpegalaxist remél felfedezni a világegyetem gyermekkorából. Ha ezek a galaxisok nagy számban léteztek, ők biztosíthatták az energiát, amely elégette a világegyetemet ködbe borító hidrogént, elindítva az újraionizáció folyamatát, és ismét áttetszővé téve az univerzumot.

A főleg protonokból és elektronokból álló forró plazma körülbelül 380 ezer évvel az ősrobbanás után semleges hidrogénatomokká állt össze, ez volt a kozmikus sötétség kora, amikor még egyetlen csillag sem létezett. A semleges gáz hőmérséklete aztán folyamatosan hűlt, ám sűrűsége változó volt, összecsomósodott. Az ősrobbanás után 200-500 millió évvel a semleges hidrogéncsomókat saját gravitációjuk összehúzta, megszülettek az első csillagok és galaxisok. A csillagok első nemzedékének sugárzása hevítette fel és újraionizálta a környező területben lévő gázokat.

Hubble űrtávcső

Spitzer űrteleszkóp

Spitzer űrteleszkóp

Hubble űrteleszkóp

Hubble űrteleszkóp

Forrás:MTI


Ha érdekesnek találod a cikket,
oszd meg ismerőseiddel is!


Ha érdekesnek találod a cikket,
oszd meg ismerőseiddel is!


Ha érdekesnek találod a cikket,
oszd meg ismerőseiddel is!