1998 júliusában véget ért egy korszak Hong Kong életében. Bezárt a világ talán leghíresebb reptere, a Kai Tak repülőtér. A helyiek számára a város felett forduló óriásgépek egy állandó veszélyforrás, a pilótáknak pedig komoly kihívás volt ez a légikikötő. A legendás repülőtér sok pilótának okozott nehéz perceket, míg a repülőgép rajongók imádták a toronyházak között elzúgó Boeing 747-esek vagy MD-11-esek miatt. Kai Tak a Kowloon-öböl nyugati oldalán feküdt. Tőle észak-északkeletre 600 méteres hegyek magasodnak. A repülőtértől közvetlenül délre a Viktória Kikötő, illetve a Hong Kong sziget található, szintén 640 méteres csúcsokkal. A repülőtér közelében, Nyugat-Kowloonban toronyházak tucatjai épültek, ezek fölött, illetve között kellett a gépeknek landolniuk. Az sem könnyítette meg a leszállást, hogy a repülőtérnek egyetlen kifutópályája volt, s a 13-asról nem volt érdemes túlfutni, hacsak nem akart valaki egyenesen a kikötő vizébe csobbanni.
A pilóták csak tökéletes megközelítés esetén tudtak landolni a repülőgépekkel: ha későn kezdték el a fordulót, ha nem süllyedtek elég alacsonyra, a rövid futópályára nem lehetett leszállni. Az amúgy is nehéz manővert tovább nehezítette az, hogy nagyon gyakori itt a köd, eső, és oldalszél, ami roppant nehézzé tette a leszállást. Szerencsére nem sok komolyabb baleset történt a repülőtéren. Talán a leghíresebb az Air China 605-ös járatának balesete volt. 1993-ban a kapitány a legnagyobb monszun idején próbálta meg letenni a repülőgépet, azonban a rossz időjárási körülmények miatt nem sikerült a landolás és a gép becsúszott a kikötő vizébe. Szerencsére senki sem sérült meg komolyabban, de a gépet leselejtezték. A repülőtér túlzsúfoltsága, a veszélyes megközelítési eljárás miatt a kormány végül bezárása mellett döntött, és 1998-ban Hong Kongban az új reptér, a Chep Lap Kok repülőtér kezdte meg működését.
