Megérkezett a Bennu kisbolygóhoz a NASA OSIRIS-REx űrszondája, amely felvételeket készít az aszteroida felszínéről, és feltérképezi azt, hogy a szakemberek jobban megértsék kémiai és ásványi összetételét. A tervek szerint 2020-ban mintákat is gyűjt a kisbolygóról. A Bennu jelenleg a Földre legveszélyesebb űrobjektum.
A 2016 szeptemberében útjára indított OSIRIS-REx egy hét éven át tartó programot teljesít. A napenergiával működő, mintegy kétezer kilogrammos, terepjáró méretű, pilótanélküli űreszköz, amelyet a Lockheed Martin és a Boeing közösen épített, 2020 júliusában fogja megközelíteni a szénben gazdag aszteroida felszínét, leszállni nem fog, egy robotkar segítségével próbál legalább 60 gramm kőzettörmeléket begyűjteni.
Az űrszonda kőzetmintákat szállító kapszulája hatmilliárd kilométeres űrutazás után 2023-ban tér vissza a Földre. Ez lesz az első kozmikus kőzetmintagyűjtés azóta, hogy az Apollo űrhajósai kőzetmintákat hoztak vissza a Holdról az 1960-as évek végén, az 1970-es évek elején.
Az amerikai űrkutatási hivatal szerint a Bennu kőzeteinek elemzése segítheti a tudósokat abban, hogy jobban megértésék a Naprendszer több mint 4,5 milliárd évvel ezelőtti kialakulását. A kutatók a kisbolygó pontos útvonalát is meg akarják határozni, hogy választ kapjanak arra, mekkora az esélye annak, hogy a kisbolygó 2182-ben a Föld közelében haladva összeütközik bolygónkkal. Ennek valószínűségét egy a négyezerhez becsülik tudósok.
Az űrszonda mintegy 19 kilométerre közelítette meg a Földtől 130 millió kilométer távolságra lévő Bennut közép-európai idő szerint néhány perccel 18 óra után. Néhány óra múlva még közelebb repül, majd december 31-én pályára áll a kisbolygó körül. Először a Bennu északi pólusa, majd az egyenlítője és később a déli pólus fölött repül, hogy lehetőséget teremtsen arra, hogy a tudósok felmérjék tömegét és vonzóerejét. Korábban egyetlen űreszköz sem keringett ilyen kicsiny – becslések szerint 487 méter átmérőjű – égitest körül.
Az 1999-ben felfedezett Bennu pályája hatévente a Föld közelében húzódik, ezért ezekben az időszakokban viszonylag kis energia-befektetéssel megközelíthető az égitest. A Bennu mozgását nemcsak a gravitáció irányítja, hanem az úgynevezett Jarkovszkij-hatás is, amelynek lényege, hogy mivel az égitest egy irányból, a Napból kapja megvilágítását, ezért egyrészt egyenetlenül melegszik fel, másrészt a kapott hőt kisugározva kis mértékben módosítja saját pályáját.
“Azért választottuk a Bennut, mert ez gyakorlatilag egy időkapszula a Naprendszerünk keletkezésének hajnalából” – mondta Dante Lauretta, a küldetés főkutatója.
Az alakuló Naprendszerben apró, kőzetszerű égitestek kezdtek formálódni, és némelyek közülük vízjeget és szerves anyagokat is elraktároztak, ezek pedig olyan alapvető összetevők, amelyek lakhatóvá tehették a Földet, vagy legalábbis löketet adhattak a földi élet kialakulásának – fejtette ki a tudós.
A NASA célja, hogy jóval több kőzettel fejezze be a küldetés, mint a 2003-ban indult japán Hajabusza 1 expedíció, amely kevesebb mint egy milligramm mintával tért vissza a Földre egy aszteroidáról 2010-ben.
Az OSIRIS-REx az amerikai űrkutatási hivatal New Frontiers programjának három űreszközéből az egyik. A másik kettő, a New Horizons űrszonda a Plutót kutatta 2016-ban és jelenleg a 2014 MU69 nevű égitest felé tart, amely a Naprendszer külső fagyos részén, a Kuiper-övben kering. A Juno űrszonda 2016 óta elsősorban a Jupiter mágneses mezejének felmérését végzi.
