Ismét Magyarországra látogatott Jane Goodall, a 81 éves legendás angol csimpánzkutató, aki Tanzániában, a gombéi dzsungelben tanulmányozta évtizedeken keresztül a vadon élő csimpánzokat. Az év legalább háromszáz napját utazással és aktivizmussal tölti, Magyarországon három előadáson és egy emléktábla avatáson vesz részt.
Ötvenöt éve kezdődött meg a Gombéi Nemzeti Parkban a csimpánzok tanulmányozása
Goodall tízévesen, egy Tarzan-könyv elolvasása után döntött úgy, hogy az állatok között akar élni, és könyveket szeretne írni a témáról. Ezt a környezete nagyrészt aranyos ötletnek tartotta, édesanyja azonban bátorította – mondta el Goodall az állatkertben tartott előadásán. Végül összegyűjtött annyi pénzt, hogy kiutazzon 1957-ben Kenyába egy iskolatársa meghívására, ahol Louis Leakey neves antropológus vezette körbe a nairobi természettudományi múzeumban. A 23 éves Goodall lenyűgözte az antropológust, aki meghívta Tanzániába kutatónak.
A meghívás és az expedícióra szánt pénz összegyűjtése közti évet a londoni állatkert dokumentumfilmes részlegén töltötte. Itt szembesült azzal, hogy az állatkerti csimpánzok megőrülnek az unalomtól, és a többi főemlős sem érzi jól magát a zsebkendőnyi, betonnal borított kifutóján. „Volt egy gorilla, ami azzal szórakoztatta magát, hogy vizelt, majd egy szalmaszállal felszívta. A hím csimpánz az ujjait számolta órákon keresztül” – mondta Goodall.
Az állatokhoz való hozzáállás lassan kezdett megváltozni. A doktori fokozatának megszerzésére hazaérkező Goodallt még kioktatták a professzorai, hogy egy állatnak nincs személyisége vagy érzelmei, ilyesmivel csak az ember rendelkezik.
Jane Goodall a Teleki emléktábla avatásán, ami a majomház bejáratához került
A DNS-kutatás azonban kimutatta, hogy egy százaléknyi eltérés van az ember és csimpánz genetikai kódjában. Nagyon hasonló az immunrendszerünk, az agy felépítése is. Még a jelnyelvet is meg lehet tanítani a csimpánzoknak, amelyek hajlandók kommunikációra használni azt. A legnagyobb különbség is itt húzódik – mondta el egy kérdésre válaszolva Goodall.
Az emberi evolúció egy pontján megjelent a beszéd, amellyel jelen nem lévő, múltbeli vagy jövőbeli dolgokról is tudunk beszélni. Ilyenre a csimpánzok nem képesek, a tanulásuk megfigyeléssel, utánzással és gyakorlással működik. A beszéd vezethetett az emberi intellektus ugrásszerű fejlődéséhez – véli Goodall. „Az persze furcsa, hogy egy ilyen okos faj tönkreteszi a saját élőhelyét” – tette hozzá a csimpánzkutató.
Az állatkertekről is beszélt Goodall. A kutató által alapított Jane Goodall Intézet több állatkerttel dolgozik együtt, ezek az intézmények úgy tartják emberszabású majmaikat, hogy azok ne őrüljenek meg a kifutó unalmától. Ezt akár olyan eszközökkel – mesterséges, ételt tartalmazó termeszvár, interaktív eszközök – is el lehet érni, amelyek lekötik az állatokat. Ettől függetlenül a kutató úgy tartja, hogy az állatoknak a természetes élőhelyükön a legjobb.
Budapesten két előadást tart, a keddi élő online közvetítést itt lehet meghallgatni.
Cikkajánló: Jane Goodall, a világhírű csimpánzkutató
