A kincskeresők már rég nem hittek az arany csontvázak létezésében, de Paul Koudounaris nem adta fel. A kalandos feltárásairól ismert amerikai művészettörténész az alpesi régió minden egyházi épületét felkereste, és szerencsével járt. Több mint hetvenet talált meg a legendás keresztény kincsek közül, amelyek a 17. században Rómából kerültek német nyelvterületen lévő templomokba.
De mit kerestek keresztény templomokban arannyal, ezüsttel, és ékszerekkel díszített emberi maradványok? Nagyon egyszerű: a középkorban a hívők az ereklyékben látták Krisztus egyházának bizonyosságát, a 16. századi reformáció alatt viszont az ereklyék többsége eltűnt vagy megsemmisült. Újakra volt szükség, ezért Rómában százával ásták ki a „katakombák szentjeit”, a keresztény üldöztetés alatt elhunyt hívek maradványait.
Ezeket apácák díszítették fel egyházi vagyonból származó ékszerekkel, és dobozokba zárva küldték el őket a reformáció frontvonalába, a német nyelvterületen lévő egyházi épületekbe. Természetesen minden beavatott titoktartási esküt tett, és a célállomások papjai sem árulták el senkinek, hol tartják a szent dobozokat. A felvilágosodás korában azonban az egyház számára kényelmetlenné váltak a halál utáni lelki gazdagságot jelképező művi ereklyék. A többségük eltűnt, gyanítható, hogy a papok a hívek közt osztották szét az értékeket, a tetemeket pedig elhantolták, de néhányat bizonyára elraboltak a templomok és kápolnák alagsorából, amikor szárnyra kapott az arany csontvázak legendája.
– Feladatomnak éreztem ezt a kutatást – vallja Paul Koudounaris, aki Mennyei testek címmel könyvet írt a bizarr alkotásokról. – Az ékszerek milliós értéket képviselnek – tette hozzá a művészettörténész, aki a legfurcsább helyeken bukkant rá az arany csontvázakra.
