A Tacoma és Gig Harbor városok között Washington államban 1940 júliusában a forgalomnak átadott híd a Puget Sound öböl Tacoma Narrows szorosa felett ívelt át. A hídpálya kisebb belengéseit már az építőmunkások is megfigyelték és ráragasztották a “Gallopping Gertie” gúnynevet, ami a megnyitó ünnepségen is tapasztalható lengések után gyorsan terjedt a lakosság körében . Ekkor még senki sem sejtette milyen következményekkel jár a kilengés.
A kilengések miatt a Washington Toll Bridge Authority megbízta Frederick Burt Farquharson professzort, hogy dolgozzon ki megoldást a zavaró lengések megszüntetésére. A prof fel is építette a Washingtoni Egyetemen a híd 1:200 léptékű modelljét, és szélcsatorna kísérletekbe kezdett. 1940 november 2-ára két megoldási javaslatot is kidolgozott. De ez már a híd számára túl későn érkezett.
1940. november 7-én kora reggel 38 mérföld/órás szél támadt. A szél 9:30-ra 42 mérföld/órára fokozódott, és a híd hullámozni, “galoppozni” kezdett 60-150 centiméter amplitúdóval. A szél belekapaszkodott a hídpálya oldalába, és kitérésre késztette azt. A kitérés miatt a torlónyomás lecsökkent, és a hídpálya a gravitációs erő és az acél rugalmassága hatására visszatért eredeti helyzetébe, ahol a szél ismét belekapott. Ezek a kezdetben kicsiny kilengések a szerkezet önrezgésszámával interferáltak.
A kilengések gigantikus méretűvé erősödtek, 8,5 méteres amplitúdójuk volt és a hídpálya 45 fokos szögig csavarodott. A hídra ekkor már csak egyetlen autós merészkedett: Leonard Coatsworth, a Tacoma News Tribune szerkesztője. Nem sikerült átkelnie, az erősödő lengések miatt elvesztette uralmát a kocsi felett, kiugrott, és futva menekült. Az autóban vele utazó Tubby nevű cocker spániel nem merte követni, így ő lett a leszakadó híd egyetlen áldozata.
A Tacoma- híd építése és összeomlása [Videó]
Ezeket a felvételeket azóta a világ minden egyetemén minden évben levetítik az építőmérnök hallgatóknak, hogy örökre az eszükbe véssék: hidat nem csak statikus, hanem dinamikus terhelésre is méretezünk!
